Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 4-5. szám · / · Rédey Tivadar: Ady diákkori zsengéi Zilahon

Rédey Tivadar: Ady diákkori zsengéi Zilahon
- Az első öt év repertóriuma -
1897.

4. Január 3., 1. szám: Két dal, I-II. Yda

Sötét diákpesszimizmus: “Égő pokol és kárhozat Az én egész életem!" Reviczkyes sorok: “Gyönyörű vagy most is, De meg nem igéztél". (“Járása, hangja még a régi, Csakhogy már nem tud megigézni" Reviczky.)

5. Február 14., 7. szám: A jégpályán. Aláírása: Yda

Könnyen kínálkozó “poénes" refrénnel: “jégre vittél engemet", s közben is: “Fel fog zokogni jégszíved".

(Jegyzet: Február 28., 9. szám: Szerkesztői üzenet Ydá-nak: “Egy kis türelmet kérek.")

6. Március 21., 12. szám: Árnyak (Rajz.) Aláírása: Yda.

Első nyomtatásban megjelent prózája. Három rövid tárcahasáb. A bálteremben kezdődik, a jégpályán folytatódik s a zongora hangja mellett fejeződik be Molnár Józsi s az “angyalarcu" Irénke egymásra találása. “Rózsás kis kéz", “epedő szempár" s minden ilyen egyéb rekvizítum bőségesen felvonul.

7. Április 4., 14. szám: Ha... Aláírása: Yda. Keltezve: Debreczen, 1897. márc. 20.

Reviczky-reminiszcenciák (“Ha látnál vidám cimborák közt" s effélék utánérzése).

8. Május 9., 19. szám: Üdvözlet. Aláírása: Yda.

Hazagondoló vers (Debrecenből, bár keltezés nélkül) a “tündéri, szép hely"-re s a “szép, barna lány"-ra.

9. Május 16., 20. szám: Könnycseppek. I-III. Aláírása: Yda.

Természetesen: a csalódás könnycseppjei, s a vigasztalódás? Íme:

III.

Ne félj kis lány, nem irok már
Bús-szerelmes verseket,
Már ezután csak a borról,
A mámorról verselek.

Mióta kijózanodtam,
Megszerettem én a bort,
Adieu hát, gyermek-szerelem,
Üljük meg reá a tort!

(Jegyzet: július 4., 27. szám: Ydá-nak.)

10. Július 11. 28. szám: Hajh, gyerekek!... Aláírása: Adieu Bandi.

Magában poharazva emlékezik az elhagyott cimborákra:

- “Szegény Bandi" - mondjátok majd -
“Vajjon merre van az árva?"
- Fújjátok el majd a nótám:
“Meghalok én nemsokára..."

11. Július 25., 30. szám: Dal a rózsáról. Aláírása: Yda.

A barna lány emlékbeadott rózsája. “Én kaptam annak a kis lánynak az első, tiszta, szűzi csókját."

12. Augusztus 1., 31. szám: Az én tragédiám. Aláírása: Adieu Bandi.

Öt hasábos tárcanovella. Hőse a vidéki költő, ki szerelmes verseit nem tudja megjelentetni, s ezért egy március 15-iki ünnepi versébe szövi be szerelmi vallomását Lizikéhez. A mama átlát a szitán s a Lizikéhez juttatott vers következő helyéhez: “Hogy viszont többé sohse lássalak" odajegyzi: “Ez a mi óhajtásunk is". Divatjamúlt “monológ"-okra emlékeztető előadásmód.

13. Szeptember 26., 40. szám: Gretchen. Aláírása: Adieu Bandi.

Próza, de merő lira. Egészen cselekménytelen fellengés egy kékszemű szőkéhez.

14. Október 10., 42. szám: Dalok. I-III. Aláírása: Adieu Bandi.

Népdal ízű sorokkal.

(Jegyzet. Október 31., 45. szám. Szerkesztői üzenet Ady Endrének.)

15. November 21., 48. szám: Milyen az ősz? Aláírása: Ady Endre.

Első költeménye, mely névaláírásával jelent meg.

Itt ködös ősz van, lehullott már
Az első hideg, őszi dér;
------------------------------------
- Milyen az ősz maguknál, édes?
Óh írja meg, óh írja meg!

16. Február 13., 7. szám. Egy szép leányhoz. Aláírása: Adieu Bandi.

Hangban egytestvér a megelőzővel, befejezése patétikus:

A férfinak nemes szerelme
Legyen az égi, tiszta út,
Amelyen az asszonyi szépség
Fönséges öntudatra jut!

17. Március 13., 11. szám: Falun. Aláírása: Ady Endre.

Első, saját nevével szignált prózai írása. “Csevegés" a disznótoros, kártyás, pipás falusi télről. A Dreyfus-ügy hullámai oda is eljutnak: egy “intelligens" katonaviselt ember azt állítja, hogy Zolával együtt szolgált a huszároknál Galíciában és hogy Zola neki kenyeres pajtása volt. Allúziók Csokonaira.

18. Április 3., 14. szám: A tárcatárgyakról. Aláírása: Ady Endre.

Az első irodalmi tanulmány. Kiinduló pontja: “idealismus nélkül nincsen poesis". Ennek megfelelően megtagad minden közösséget “a modern írók ruganyos erkölcstaná"-val. “Én - írja - részletezés helyett gondolkozni szoktam a tárgyról, ez pedig nagy hiba annál, ki modern író akarna lenni. Szerencse, hogy nem akarok!"

(Jegyzet. Május 1., 18. szám. “Egy tárca tárgyáról" címmel “Bandi" álnevű író - Somogyi Endre - rendkívül hosszú, tizenkét magas kolumnára terjedő tárcacikkben polémizál Ady föntebb említett tanulmányával. Bőbeszédű apológiája Zolának, Hauptmannak, Dumasnak s egynémely magyar “modern"-nek. Kezdő sorai Adyról szólnak: “Van nekem egy kedves collegám ott lenn a vidéken. Egy csupasz képű, borzas poéta-fiú, akiből ha ő is úgy akarja - egyéb szükségesek megvannak - nagy poéta-ember leszen egyszer.")

19. Május 8., 19. szám: Nem élek én tovább. Aláírása: Adieu Bandi.

Vers. Legerősebb sorai:

“Reám száll a bánat,
Feketén, komoran,
Mintha a világnak
Végzetszerű átkát
Csakis én érezném."

20. Június 12., 24. szám: Mi köt ide? Aláírása: Ady Endre.

Az imént említett vers hangján és formájában.

21. Június 26., 26. szám: Temetés. Aláírása: Yda.

A megelőzőeknél kezdetlegesebb, talán korábbi időből való. Refrénje: “Szól a harang búsan, végsőt üt az óra."

22. Július 17., 29. szám: Epilógok. Írta Ady Endre. (Csillag alatt: A szerző közelebb megjelenő kötetéből.) I-III.

A Reviczkyre mutató versekből valók: “Majd, ha a “Hymen" rovatában olvasni fogom a neved" és így tovább.

(Jegyzet. Ugyan-e számban szerkesztői üzenet Ydának.)

23. Július 24., 30. szám: Nyári estén. Írta Ady Endre.

Áradozás prózában; a nyári estében a szép asszonynak, a “világ rabjá"-nak “örökös színésznő"-nek beszél Reviczkyről és Nirvánáról. A halott költővel testvérnek érzi magát az asszonyok gúnyájában.

(Jegyzet. Október 9., 41. számban a “Különfélék" rovatában: “Értesítés. Ady Endre értesíti azokat, kik verskötetére előfizettek, hogy a kötet eddig a szerző elfoglaltsága s magán halaszthatatlan ügyei miatt nem jelenhetett meg. Amennyiben azonban most már a kötet kiadására nézve megállapodásra jutott egyik debreczeni vállalattal, az mielébb meg fog jelenni és szétküldetni. Addig is kéri előfizetőinek szíves elnézését.")

24. Október 23., 43. szám: A Rákóczi vén harangja. Aláírása: Ady Endre.

25. December 18., 51. szám: Kávéházban. Aláírása: Ady Endre.

E két utóbbi költemény Ady első verseskötetéből (Versek, Debreczen, 1899.) mutatóba került a “Szilágy"-ba. A könyv egészének hangját és formanyelvét elég jól is reprezentálják.