Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 4-5. szám · / · Pintér Jenő: Az Ady-irodalom

Pintér Jenő: Az Ady-irodalom
1908.

Kosztolányi Dezső

Ady Endre: Vér és arany

Uj Idők, 1908. évfolyam,

Az új poéta szimbolikus költő. Misztikus zenéje van. Versei nem egyszer hipnotikus hatásúak. Költészetéért egész szeretetet és egész gyűlöletet kap kortársaitól.

Ignotus: Ady Endre

Magyar Hírlap, 1908. évfolyam, 12. szám

Föltűnést keltő tárca a Vér és Arany megjelenése alkalmából. Ady Endréről így nyilatkozik: “Ez a csupa értelem-ember ritkán ír olyan verset, melynek pontosan kipécézhető értelme volna. Ezért nem muszáj megérteni, s nem is fontos, hogy megértsék. Ez különben is csak a tudományban fontos". Ady Endrének sok a mondanivalója, körülbelül minden, ami egy férfit fölver, egy művelt lelket megkap, egy mai magyart kínoz. Mondanivalóit nem eszünkön, hanem a fülünkön keresztül küldi hozzánk. Itt van a Fekete Zongora példája. “Akasszanak, fel, ha nem értem. De akasszanak fel, ha hat-hét irodalomban, melyet nyelvtudással megközelíteni: sok vers akad ilyen egész értelmű, ilyen mellet és elmét betöltően teljes kicsengésű". Mondjanak akármit Ady Endre ellenségei, ez mit sem változtat azon, hogy Ady Endre költészete a legizgatóbb, leghevesebb, legbiztosabb magyar líra, ami Petőfi Sándor óta magyar nyelven fölcsendült.

- ó -

Ady Endre: Vér és arany

Budapesti Szemle, 1908. évfolyam

“Szívesen adózunk elismeréssel Ady Endre költészetében minden kis morzsának, melyet abban elismerésre méltónak találunk. De zavaros tengerből nehéz kihalászni egy kis gyöngyöt". Az új költő verseiben hemzsegnek a mesterkedő kifejezések, zilált képek, torzvonások. Tehetsége tagadhatatlanul van, de még csak most tapogatózik érvényesülésének legalkalmasabb formái után. “Hogy formában, kifejezésében, tartalomban egy új korszak hajnalodását jelzi lírai költészetünk mezején? Mi ezt a hajnalodást eltévelyedésnek látjuk."

(A bírálatot Lévay József írta)

A holnap

Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka versei

Sajtó alá rendezte: Antal Sándor

Nagyvárad, 1908.

Antal Sándor bevezetéséből megtudjuk, hogy ebben a könyvben a magyar líra történetének egyik fejezete kerül bemutatásra. A hét költő kineveti a burzsoá morált és negligálja az összes polgári szentségeket. Tapsot nem kapnak, de nem is várnak. Szavaik nyomán nyugtalanság kél. Vezérük megteremtette az új líra levegőjét. Kazinczy óta senkinek sem köszön annyit a magyar nyelv, mint ennek a költőnek.

Hatvany Lajos: A Holnap

Pesti Napló, 1908. évfolyam, 228. szám

A magyar irodalomtörténetnek Ady Endrével új fejezete kezdődik. A szavak ismét csatasorba állnak, mint Kazinczy vagy Petőfi korában. Itt forradalom van. Ady Endre aláásta a régi költészetet és újat teremtett. A vállvonogatók azt mondják rá, hogy dekadens. Pedig ezt a költőt, ha átéli is a kultúrvilág szenvedéseit, a dekadenciától megmenti sebzett lényének ősi ereje. Vajon, nem inkább dekadencia-e Kisfaludysta költőink, majd Petőfiskedő, majd Aranykodó rím- és formajátéka? Ady Endre csakis a saját maga teremtménye. Ha tanult valakitől, bizonyára nem költőtől tanult. Annál többen tanulnak most tőle. A költők örvénye lett. Mind beléje hullanak, mind elveszítik magukat általa. Elkapkodják eszméit, érzéseit, igéit, jelzőit és verseket gyúrnak belőle.

F. bírálata a Holnap című antológiáról

Budapesti Szemle, 1908. évfolyam

Íme, már van egy költői társaság, mely Ady Endre és költészete körül forog. Maga a szerkesztő, Antal Sándor, szinte önkívületi állapotban dicséri Adyt és társait. Aki ilyen hangon beszél némi kis lírai különcködésről, azzal nem is érdemes komolyan szóba állni. Az új iskola eszmék és érzelmek költői tükrözése helyett inkább csak a szavak és jelzők csillogtatásával játszik. Ady Endrének tagadhatatlanul van költői tehetsége, csakhogy az az út és mód, melyen múzsája indul, nem válik javára a magyar lírának. Rossz példát ad az üres szavakkal való játékra, a torzalkotásokra, az affektációra. Fejlődnie, tisztulnia kell. Az újabb lírai korszak még nem érkezett el költészetünkben.