Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 3. szám · / · Balázs Sándor: A BAKÓ LÁNYOK

Balázs Sándor: A BAKÓ LÁNYOK
II.

Gyuri gróf a kávéház előtt állt meg. Sárgára meszelt földszintes ház, a nyár óta nem pucolt, légypettyes ablakokkal. A kávés, Pintér úr mikor meghallotta a lódobogást, gyorsan kiszaladt eléje, elvezette a Gidrát az istállóba, a gróf pedig belépett a gyöngén világított nagy szobába. Négy-öt kerek asztal, agyonfoltozott biliárd, egy likőrtől ragadós kassza volt mindössze benne. No és két ember, a segédjegyző és a tanító. Ezek most letették a kártyát, amivel már dél óta nyaggatták egymást és a gróf elé siettek.

- Alászolgája méltóságos úr - köszöntek egyszerre.

Gyuri gróf kezet fogott velük és leült az asztalukhoz.

- Huszonegy? - kérdezte.

- Igen kérem, huszonegyezünk - felelte a tanító, borízű rekedt hangján.

- No és ki nyer?

- Ez a pokolra való gazember, ni - mutatott a segédjegyzőre, aki nevetve szedte csomóba a fakóra mosott kártyát.

- Ma este szeretnék egyet mulatni - fordult most a gróf a belépő kávéshoz. Forralt bort iszunk Pintér úr.

- Ó kérem szépen - hajolt meg az széles mosollyal és feljebb csavarta a lámpát. Most mindjárt tetszik parancsolni, vagy csak vacsora után?

- Majd élőbb összeszedjük a kompániát. A jegyző úr lesz szíves szólni nekik.

- Igenis méltóságos uram - ugrott fel a segédjegyző és vette kis rövid bekecsét. Még arra sem adott időt magának, hogy rendesen felvegye, csak a nyakába kanyarította és ment. Nagy dolog lesz ma itt! Ha egyszer Gyuri gróf mulatni akar, folyik akkor itt a bor, később a pezsgő meg a pálinka. Boldog az, aki ebben részt vehet! Számolta az ujján, hogy kihez kell beszólni: a postamester, az állomásfőnök, a lutheránus tanító, az állatorvos, a patikus, a Döbrősi vaskereskedő, a könyvelő a takarékból... még kit is? A principálisát nem hívja, azt nem szereti Gyuri gróf, hanem az új vasúti gyakornokot elhozza, azt ugyan a gróf még nem ismeri, de nem baj, ilyenkor az nem számít, hadd igyék az is a potyából.

A tanító is engedelmet kért és haza szaladt a kezét megmosni. Gyuri gróf pedig odaintette a kávést.

- Mondja kérem Pintér úr, ismeri maga Gereben Péteréket?

- A falu végén? Hogyne.

- Van ott egy szép lány. Ismeri?

- A Juli? Ismerem. Jó gusztusa tetszik lenni a méltóságos úrnak, hehe.

- Van annak valakije?

- Tudtommal nincs kérem szépen.

- Mit gondol, lehetne azzal kezdeni?

- Hogyne lehetne méltóságos uram, csak tessék rám bízni, majd én eligazítom - hunyorgatott Pintér úr. Ha a méltóságos úr megtiszteli őket, nem merik azt mondani, hogy nem, de még becsületnek is tartják. Nem mondom másnak - de a méltóságos úrnak. ojjé!... Persze azért ingyenbe nem megy, meg köll fizetni.

- Igen, igen. Tudom. De maga beszél velük, mi?

- Kérem méltóságos uram, hogyne. Csak azt tessék megmondani, mit ígérhetek az öreg parasztnak?

- Itt van, adja oda neki azt a százkoronást. Ha nem elég neki, ígérjen többet. Magának meg -

- Ó kérem szépen őrülök, hogy szolgálhatok a méltóságos úrnak...

- Majd tudja be a bor árába. És mit is még... igen... lehet hogy, még ma benézek lányhoz.

- Csak tessék egész nyugodt lenni. Elmegyek én hozzájuk mindjárt.

A falusi életet, amire sántasága kényszerítette, ilyen örömökkel édesítgette Gyuri gróf. Az öccse Pesten él, eljár a főrendiházba, legközelebb főispán lesz Erdélyben, de ő nem foghat semmibe, a rossz lábával. Nézzék? sajnálják? kinevessék? Inkább itthon él anyjával, az öreg kegyelmes asszonnyal és gazdálkodik a kétezer hold földjén. Néha bejön Répcelakra, leitatja az egész társaságot, aztán feléjük sem néz két hónapig. Igy telik az ideje. A városba ritkán megy, elszokott tőle, jobb őneki már itthon. Megházasodni sincs kedve, nem köthet így magához asszonyt, no de azért nem búsul, van parasztlány elég a környéken és amelyik szépre felserdül, azt először ő kapja meg. Mindegyik örül, hogy grófnak lehet a szeretője. Apjuk-anyjuk sem bánja. Most a Juli van soron.

A kompánia már együtt volt s a mulatság javába fojt, mikor Pintér úr a hidegtől kivörösödött arccal odahajolt Gyuri gróf füléhez.

- Méltóságos uram ott voltam. Beszéltem velük. Rendben van.

- Igen? Brávó!

- Tessék csak bátran odamenni. A lány egyedül lesz.

Fél óra múlva Gyuri gróf fölkelt az asztaltól. A szesz és a vágy csillogott a szemében.

- Csak igyanak az urak tovább, nekem egy kis dolgom van, nemsokára visszajövök.

Kiment és hallatszott, ahogy lóháton elkocogott az ablak alatt. A többiek összenéztek, nevettek, már megint rosszban "sántikál" az úrfi és találgatták, kihez mehet a régiek közül. Mert van neki vagy három a falúban. Csak Pintér úr mosolygott titokzatosan. Végre nem bírta ki, odament közibük, leült a gróf helyére és nevetve mondta:

- Új lány!

- Kicsoda?

- Azt ugyan ki nem sütik! De nem adják tovább az urak!... A Gereben Péter unokája! Bakó Juli!...

- Micsoda? Tyű, az a szép lány!...

- Magam is azt mondom!

- Ez már teszi! Hogyan talált rá.

- Biz én azt nem tudom, elég az, hogy engem elküldött beszéljek velük. Péter bá már aludt, úgy köllött fölkelteni, élőbb prüszkölt, hogy mit, az ő házát, az ő unokáját... de én azt mondtam neki: öreg, ne okoskodjék, itt van száz korona, aztán kap még többet is... mit akar?... nem jobb, ha a gróf, mint valamelyik parasztlegény? Attul még férjhez mehet. Hát a Tót Zsuzsi nem ment férjhez? na látja!... Még szerencsét csinál a Juli, a grófnak megtetszik és ráírat harminc hód földet!... A Galambos Trézsi nem úgy járt? Nahát!... Ne okoskodjék, csak annyit mondok!... No és tetszik ismerni milyen a paraszt. Az lett a vége, hogy a kisebbik lány fogta a szalmazsákját és bevitte a belső házba az öregekhez, a Juli meg kint maradt egyedül a konyhában.

- No a kutyateremtésit - csapott az asztalra nevetve a tanító - ha még egyszer születek, én is grófnak születek!

- Azt okosan teszed! Nem érdemes szegény embernek lenni - mondta a gazdag vaskereskedő.

- Igyunk a gróf úr egészségére! - kapta fel a poharát a segédjegyző - Aggyon isten neki erőt -

- De mindjárt! - vágott közbe az állomásfőnök. Ezen torkuk szakadtából nevettek. Pintér úr hordta nekik a bort, a tanító pezsgőt bontatott.

- Csak ide vele Pintér úr, a rézangyalát! Van aki kifizeti!

Még ne is igyunk pezsgőt, mikor ő a Julit ölelgeti? Az nem vóna igazság.

- A Juli egészségére! - kiáltották most többen is és tartották poharukat a habzó üveg alá. Fele a földre folyt, baj is az.

Éjfélre már egyik sem volt józan. A patikus éppen a felesége bájait részletezte, mikor belépett Gyuri gróf. A röhögés és szivarfüstben jóformán észre sem vette más, csak a segédjegyző, aki már ott tartott, hogy mindenre azt mondta: kezét csókolom. Most a gróf elé ment tántorgó lépésekkel és bizalmaskodva közel dugta a fejét.

- Kezét csókolom méltóságos uram... ha szabad kérnem a kezét csókolom... szűz volt?

- Szamár - nevetett enyhén a gróf és leült az asztalhoz az előbbi helyére. Egymás után három pohár pezsgőt nyelt le. Erősen megszomjazott.