Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 2. szám · / · Dr. Hesslein József: Új társadalmi és politikai berendezkedés
"
Mi is az az osztályparlament tulajdonképpen, illetve mit értenek alatta azok, akik ezt, mint legnagyobb bajt, így előtérbe állítják? Kétségtelenül azt, hogy parlamentünk nem az egész ország, az egész nép parlamentje, hanem csupán egyes osztályoké, esetleg csak egyetlen osztályé: az agrároké. A képviselő elfelejti, hogy ő kerületének
Ezt a megállapítást konzekvenciáival együtt bizonyára bátran elfogadhatjuk. Mert ha nem is áll az egészen, hogy parlamentünk kizárólag agrárérdekeket képvisel, mégis kétségtelen, hogy az agrárképviselet túlteng parlamentünkben és hogy a többi társadalmi osztályok közül a parlamentben úgyszólván kizárólag azok vannak képviselve, amelyeket együttvéve kapitalistáknak szokás nevezni.
Nagy kérdés azonban, hogy abban az esetben, ha a legközelebbi választás után a parlament túlnyomó többsége azon társadalmi osztály tagjaiból kerülne ki, akik ma legjobban hibáztatják a parlament osztályirányzatát: a munkások osztályából:
A parlamentben ezidőszerint, mint mondottuk, kizárólag azon osztályok exponensei ülnek, amelyeket kapitalisták gyűjtőnévvel lehet megjelölni. És ámbár ezek között az osztályok között is vannak jelentékeny érdekellentétek, amint látjuk, mégis megférnek békében egymás mellett. Ennek a természetellenesnek látszó jelenségnek pedig az az egyszerű magyarázata van, hogy összetartanak, mert érzik a közös nagy ellenség közeledését. Minden kétségen felül áll ugyanis, hogy a legközelebbi általános választások után a munkásság is jelentékeny teret fog a parlamentben elfoglalni. Minthogy pedig a munkásság érdekei homlokegyenest ellenkeznek amazok érdekeivel, bizonyosra vehető, hogy abban a pillanatban, amint a munkásság elfoglalja helyét a parlamentben: a legnagyobb vehemenciával ki fog törni a parlamentben is az
Kérdés azonban, hogy abban az esetben is, ha a parlamentben a tőkések és a munkások egyenlő arányban lennének képviselve, ha az osztályharcban egyik sem győzné le a másikat, hanem a két osztály erői egyensúlyba kerülnének, vajon akkor parlamentünk nem volna-e osztályparlament? A kérdésre megint csak azt a választ kell adnunk: bizony csak osztályparlament volna az, mégpedig a mai osztályparlament minden hibáival, betegségeivel, igazságtalanságaival. Nem lenne ez sem az egész ország, az egész nép parlamentje azért, mert ebben a két osztályban: tőkések és munkások, nem képes az ország egész népessége elhelyezkedni. Mindaddig pedig, amíg van az ország népességének olyan rétege, amely a parlamentben képviselve nincs, addig ennek a néprétegnek az érdekeit a parlament megvédeni nem fogja, - tehát a parlament osztályparlament marad.
Mindezekből két konzekvencia következik. Az egyik az, hogy azok akik az osztályparlament tűzilármájával harsogják tele a világot és pedig teljes jogosultsággal, harcaikban, cselekvéseikben nem az osztályparlament megszüntetése felé haladnak, hanem annak csak egy új az ő osztályukra kedvezőbb formája felé. Ennek bizonyítására szolgáljon egyetlen nagy jelentőségű példa. Tudjuk, hogy a cenzúra egyike a reakció legerősebb fegyvereinek, amely ellen a munkásság mindig a legerélyesebben tiltakozott. A Kristóffy-éra alatt megtartott nyomdász-sztrájk által pedig ugyanez a munkásság hozzányúlt ugyanehhez a fegyverhez, mert a maga érdekeinek a szolgálatára alkalmasnak találta. Tudvalevő ugyanis, hogy a nyomdászok azzal az indokolással tagadták meg a munkát, hogy ők nem hajlandók kiszedni, kinyomni olyan cikket, amely ellenük irányul, ez pedig nem más, mint cenzúra.
A másik konzekvencia pedig úgy szól, hogy az osztályparlament betegségétől mindaddig meg nem szabadulhatunk, amíg lesz olyan osztály a társadalomban, amelynek a parlamentben megfelelő képviselete nincsen. Azoknak tehát, akik az osztályparlamentet olyan igen nagy veszedelemnek tekintik és attól
Tehát egy egészen új, minden eddigi törekvéssel ellentétes