Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 7. szám · / · Cholnoky László: Cholnoky Viktor

Cholnoky László: Cholnoky Viktor
7.

Fájó szívvel gyűjtögetem itt-ott hanyagul odavetett ötleteit, a kusza széljegyzeteket, de csak romokat találok. Közlök itt közölük nehány olyant, amelyiknek az aktualitása nem szűnt meg, vagy amelyik nincs időhöz kötve. (A szöveget betűről-betűre idézem.) Már most meg kell azonban mondanom, hogy ezek nem azok a relikviák, amelyekről legelül szóltam. Azok javarészben félbemaradt cikk és novella-töredékek.

Tehát:

1. Széljegyzet Petőfi egyik leíró költeménye mellett.

Mi teszi Petőfit naggyá a többi között)? Az, hogy a természetről vett hasonlatai nem csak költőien gyönyörű képek, hanem fizikailag is tökéletes képletek. Ahogyan Sh. (bizonyára Shakespeare) megsejtette Newtont és Harveyt, úgy Petőfi korrekt a mai fizika nézőpontjából és a természetlátásban.

Ez a nyelvének az igazi muzsika-magyarázata is, mert hiszen a zene sem más, mint 2*2 = 4. A prózája numeráltságában is ez érzik.

2. Ambrus Zoltánról ezeket írja:

Íróembernek tulajdonképpen nem szabadna olvasni Ambrus Zoltánt. Úgy kellene kerülnie, mint a babonájához hű maórinak azt a helyet a mire tabu-t mondott a papja. Mert fantáziájának ezerféle beigazodó képessége, tárgyainak megválogatásában szinte korláttalan látóköre, előadásának csodálatos szeszélye és mégis szabatos komolysága, egészen egyéni világítása annyira lenyűgözik az olvasót, hogy aki közülük ír is és intelligensen ír, - feltétlenül a szuggesztív hatása alá kerül. Csodálatos: Jókai talán vágyottabb, hogy is mondjam: faltabb író, mint Ambrus, Mikszáth egyes kompozícióiban kétségtelenül nagyobb, de egyik sem olyan parancsoló. Petőfi óta... (Itt félbeszakadt a feljegyzés.)

3. Babits Mihály egyik verse mellett ezt találtam.

Quando cadran le foglie...

Stechetti.

A magyar trokheus hogy mily irtózatosan nehéz! - pedig csak egy előütemmel látszik különbözni a jambustól. Babits Mihály művészi kezelője ennek a rettenetesen nehéz és gyászos formának.

4. A Mark Twain-féle egyenlet.

Bocsássanak meg, hogy ezzel az elmélkedésemmel egy kicsit elkéstem. Nekrológnak volt ugyan szánva, de miután Schillernek, - vagy Bürgernek? - egyáltalán nincs igaza és a hallottak nem lovagolnak gyorsan, hanem ellenkezően, nagyon lassú és a megmosolygásig megfontolt férfiakká válnak, tehát Mark Twain, a cayote gyors futásának nagy plasztikai erejű leírója sem fut most már el, ha a sejtelmem nem csal, az elkésett nekrológ elül sem.

Azér késett el a nekrológ, mert számításokon alapul, az egyenletek megfejtése és szigorú rendben való összeállítása pedig tudvalevően bizonyos koron túl már bizonyos hosszabb időt vesz igénybe.

Mark Twain naponként 40 szivart szítt el és 75 esztendős korában halt meg nikotinmérgezésben. - Kereshető a következő x:

ha Mark Twain naponként csak 30 szivart szí el, akkor hosszabb életű lesz-e, vagy pedig rövidebb? Vajon hogyan is áll ez egyenlet?

M. T.: 75 = 365:40.

És ha egy szivart sem szí, akkor talán egyáltalán meg sem halt volna.

5. Végül ideiktatok egy különös feljegyzést, ami e szörnyű időkben igazán véresen aktuális.

Klió is menstruál, az ő hónapszámai is visszatérnek, néha véresebben, néha vértelenebbül, de a történelem mindig visszajut... (A feljegyzés félbeszakad.)