Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 18. szám
A régi levegőm hol van?
Egy ujjam rezzenése már elég volt
hogy szikraesőt szórjon rám az égbolt,
a szivem izzott s egy forró sikolyban
kiszállt a zengő gyermek:
régi lázam fütötte,
ifju vágyam szülötte,
égre néző, sárba lépő
szerelemben fázva égő
szóteremtő csodacsengő, -
virágos ágon lebegő,
- amiben lengett,
amiben zengett
hol van a régi levegő?