Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 15. szám
Kiket, azt hittem, meg se látnék,
fejünkre nőttek már a fruskák.
Mosolyuk még csak csalfa játék,
de holnap ránkfogják a puskát.
De holnap vérünk java buggyan
s harcos karunk ölelni lágyul, -
de szomjunk bárhogy marni tudjam,
mi csak seprőt iszunk a vágybul.
Fürtös hajunk ritkára vásik:
szavunk Mefisztó-pózban illeg,
nehogy kéjvágyunk kardot öltsön.
Sorsunk: kis csókok, zöld idillek,
mig ős, igaz valónk, a másik,
mulat rajtunk, sok gyáva bölcsön.