Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 14. szám · / · Nagy Zoltán: A NEVETŐ EMBER LEGENDÁJA
Reggel János fráter behozta a templom kulcsait a prior úrnak.
- A templom meg van szentségtelenítve. Gyilkosság történt az oltár előtt, mert ítélet nélkül verték agyon azt, aki vádolva volt. Még szólni sem hagyták maga mellett, törvény ellenére. A megszentségtelenített hely nem templom többé, míg ki nem engeszteltetik a szentségtörés. A tetemet eltakarítottam, az ajtókat bezártam. Őrizd meg a kulcsokat, prior!
A prior úr átvette a templomajtók szépmívű nagy kulcsait.
- Helyesen cselekedtél, atyámfia. Most pedig mitévők legyünk?
Összehívták mind a frátereket és elébük adták a kérdést. Egész délelőtt tanakodtak, hogy mit kell cselekedniük. Végül is abban egyeztek meg, hogy hírül adják a rend generálisának a dolgot és azt fogják tenni, amit ő parancsol. A templom zárva maradjon.
Elhatározták, hogy a prior úr és János fráter elmennek követségbe a generálishoz, jelenteni a történteket. Addig pedig Dávid legyen első a fráterek között.
Estefelé el is indult a két követ, miután előbb testvéri csókkal elbúcsúztak az ő visszamaradó atyafiaiktól. Azok pedig a kapuból néztek utánuk, ahogy tarisznyásan, vastag bottal a kezükben ballagtak mind messzebb, míg az út lejtése eltakarta őket a szemük elől.