Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 2. szám · / · FIGYELŐ
Külpolitikánk a monarchia külkereskedelmi érdekeinek biztosítását egyrészt a Balkán-félszigeten és azon túl Elő-Ázsiában, másrészt az Adriai-tenger szabad kijáratának fenntartásában keresi. E gazdasági politika céljainak elérésében az egyik etapp Albánia, ez a szomorú sorsú kis terület, amelynél az a törekvésünk, hogy Olaszországhoz való csatolásával az Adria kijáratát ne lehessen előlünk elzárni. Mint fogyasztási terület nem igen jő számba ez a szegény, elhanyagolt ország. A Balkán többi részében és Törökország ázsiai birtokain már több lehetősége nyílik iparunk és kereskedelmünk térfoglalásának. Magyarország azonban még itt sem jutott tovább, mint hogy egyes körök felismerték a külkereskedelmünkre és iparunkra váró speciális szerepet, beszélnek, írnak erről, ankéteznek, de mondhatni, hogy ennél több még alig történt. Meglepő, hogy Törökországgal és ennek kisázsiai részével oly nehezen tud a magyar kereskedő és gyáros érintkezésbe lépni. Pedig a törökök bennünket mindig jó szemmel néztek, tudósainkat, kutatóinkat, nyelvészeinket mindig barátságosan fogadták, a magyar kereskedőt és gyárost is szívesen látnák. Nyelvtudósainknak és etnográfusainknak nagy érdeme van a magyar-török barátság megteremtésében és abban, hogy a magyar nevet a török birodalomban jó hangzásúvá tették, de nálunk a díszkardnál és az utcák elnevezésénél még nem jutottak sokkal tovább.
Ennek a mozdulatlanságnak egyik foka mindenesetre az, hogy a szóban forgó területeket nem eléggé és nem elegen ismerjük. A napisajtó ehhez nem elég, jó könyvekre volna szükség. Németországban jelentős irodalom keletkezett az ázsiai gyarmatosítás kérdésében, ott a közönség legszélesebb köreiben is tisztában vannak a német politika céljaival és a gazdasági körökre váró feladatokkal. Nálunk keresve kell keresni könyvet, amely közelebb vinné érdeklődésünket a Balkánhoz. A Kereskedelmi Múzeum által a Balkán-háború befejezése után szervezett tanulmány-utakról megjelentek ugyan egyes füzetek, s ezekben az a kereskedő, akinek ott már összeköttetése van, vagy aki összeköttetést keres, talál is hasznos útmutatást. De olyan könyv, mely rávinné a kereskedőt vagy gyárost annak a felismerésére, hogy ez az a hely, ahol összeköttetést kell keresnie, vajmi kevés van. Vissza kell nyúlnunk pár évre, 1911-re, mikor az Utazások Könyvtárának, a magyar közönyösség folytán abba maradt lelkes vállalkozásnak, néhány füzete megjelent, amelyekben - tessék csak elolvasni - még mindig nagyon hasznos útmutatásokat találunk a Kelet problémáiról. A könyvtár szerkesztője Halász Gyula, akinek a harctérről küldött leveleit a Nyugat olvasói meleg rokonszenvvel olvasták.
Halász Gyula vállalatának füzetei közt az egyik - báró Nopcsa Ferenc munkája - Albániát ismerteti, és könyve csak megerősít abban, hogy egyelőre itt csak kisebb terünk lehet a gazdasági terjeszkedésre. Bármily rokonszenvvel beszél is Nopcsa az albánokról, "Európa fegyveres nagy gyermekeiről", nem tudjuk elfelejteni, - ha még oly szentek is náluk a vendégszeretet szabályai - hogy az író az albán állapotok tárgyalásánál kénytelen majdnem hat oldalt szentelni annak, hogy megismertesse, mi az értéke és alkalmazása az Albániában használatos különböző fegyvertípusoknak. Ez a kereskedőnek nem éppen biztató, vállalkozásra nem igen buzdító.
Egy másik füzetben Prinz Gyula az Orosz és Kínai Turkesztánnal foglalkozik, és munkája további érdeklődésre ösztönöz. De leginkább Kunos Ignác és Mészáros Gyula ismertetései számíthatnak érdeklődésünkre. Mészáros füzete, "A Boszporusz partjain", a török főváros török negyedeit ismerteti meg velünk, nem Konstantinápolyt és nem Pérát járja be, hanem Isztambul életéről ír és a Fátih városrészről. Isztambulon túlra, Anatóliába vezet Kúnos könyve: "Török földön", amelyben két utazásának leírása van, az egyiket még a vasút megépítése előtt, szekéren és lóháton tette meg, a másikat már az anatóliai vasúttársaság vonalán. A nyelvész, az etnográfus, a népszokások és viseletek tanulmányozója ma már kevesebb megfigyelést hozhat onnan magával, mint azelőtt, gyűjteménye nem gyarapszik már oly sok népdallal, mert a civilizáció, a jólét és az európai kultúra némi fölületes máza a vasúttal együtt már eljutott ide. Termékeny és természettől megáldott vidék ez, ha máskor nem is törődtünk vele, ma mindenki tudja, hogy innen várunk gyapjút, rezet és más nyersanyagot, és hogy a ma még csekély bányászatnak itt nagy jövője van. Ami haladást ma meg lehet állapítani, az mind a vasút eredménye, a szálloda, mely a régi, piszkos "hán" és karaván-szeráj helyén áll, a vasúti állomáson váró kocsik, a föld jobb megművelése, az ipar nekilendülése. Hogy milyen kilátások nyílnak meg itt, erre idézünk egy pár adatot Kúnos könyvéből. Gejve városának vidéke híres arról, hogy itt tenyésztik a legjobb selymet és a legszebb gyapjút, a tőle nem messze eső Lefke városában virágzó selyemgyárak vannak. Eszki-sehir már az ázsiai Törökország nagyobb városai közé tartozik, török és tatár lakossága van, nagy bazárral, de azóta, hogy itt ágazik el az angórai és bagdadi vonal, "vasúti gócpont", európai negyeddel. Az angórai vilajet pedig talán a legtermékenyebb, az angórai kecske szőréből készült finom mohair-fonalak világhírűek. De az angórai vonal ma már csak elágazás, és a sokat emlegetett Bagdad vasút Eszki-sehirtől dél felé halad. Ennek a világpolitikai és világtörténelmi jelentőségű vasútvonalnak a történetét Kúnos könyvének függelékében maga Halász Gyula mondja el.
Míg a monarchia érdekei csak Elő-Ázsiára terjednek ki, a német külpolitika, mely ugyanezt az irányt követi, sokkal távolabbi célt is tűz maga elé, érdekei lenyúlnak Kis-Ázsián és Mezopotámián át egészen a Perzsa-öbölig, ez pedig már az a pont, ahol Németország terjeszkedési törekvése Anglia érdekkörét érinti és ahol a német tervek megvalósításában Anglia a maga circulusainak megzavarását látja. Ma e vasútnak az egyiptomi hadműveleteknél stratégiai fontossága van, békeidőben azonban a gazdasági érdekek szolgálatának nagy feladata vár reá és segítségével nekünk is el kell foglalnunk Kis-Ázsia kereskedelmében a bennünket megillető helyet. Eddig a francia volt a Levantén a domináló, ahol a vasutat törökül "simindifer"-nek, az újságot "gazetá"-nak hívták és minden európait "frenk"-nek mondtak, ma a "Madzsarisztán"-ból jövő idegent bizonyára szívesen fogadják. A Keleten levő nagy érdekeink bizonyára méltó érdeklődést fognak kelteni Halász Gyula vállalkozása iránt.