Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 1. szám · / · FIGYELŐ · / · FELEKY GÉZA: 1914. JÚLIUS 25. - AUGUSZTUS 1.
Gábor Andor egy jó szerepet írt, mindenrendű nagy színésznők sietve fognak parádézni benne. Ismét egy magyar exportszerep, többféle ruhákba és gesztusokba öltöztető, már kezd nemzeti specialitássá válni és talán nem is árt különösebben a Doberdón felmagasztosult magyar hírnévnek.
Ami pedig ezen túl ebben a nem írói szándékú darabban foglalkoztat, merőben írói kvalitások. Egy egészen jelentős írói kultúra az, aminek Gábor Andor finom, kiegyensúlyozott mondataiban, harmóniát és levegőt teremtő dialógusában örülhetünk. Ez a tudatosság és mértéktartás, a kifejezésnek ez a szemérme, mely a leghatáskeresőbb jeleneteket is óvja és megengeszteli, csak a legjobb irodalmak jó íróit jellemzi. Hogy ez az írói kultúra ilyen fokán és készségében nem a Gábor Andor homlokából pattant, hogy ebben már magyar elődei is vannak, az egyrészt a "kultúra" fogalmából következik, másrészt csak annál örvendetesebb.
Szuggesztív erő árad a Gábor Andor finoman mérsékelt mondataiból - minél mérsékeltebbek, annál erősebb erő -, ezek a mondatok atmoszférát küzdenek ki az író körül, egységeset, az első szótól az utolsóig. Bármennyire is hatásért és szerepért való darab, tehát ebben bármennyire típus is a Ciklámen, az írói eszközök e nobilis készségében nem nagyon sok magyar darab egyenrangú vele. Nemcsak tónusa, hanem vonalvezetése, konstrukciója is áttetszően világos és egyszerű, hibátlan. Tiszta munka: eddig tulajdonképpen csak a franciák tudtak ilyet.
A forma így nemcsak hogy együtt születhetik meg a tartalommal, de szinte meg is előzheti azt. Gábor Andor stílusa atmoszférát tud teremteni s ez már csak egy lépés ahhoz, amit írói világnézetnek nevezünk. Annyi kétségtelen, hogy jól hangzó dialógusok mögül itt lépten-nyomon egy írói profil bukkan fel, nagyon okos és nagyon megértő. Tudja, hogy mit akar és még sokat tud akarni. Fölébe kerekedni pedig nem olyan könnyű, mint sokan gondolják.
*
Érdekes és a vígszínházbeli előadás legnagyobb értéke, hogy Góth Sándorban milyen egyenrangú színészre talált Gábor Andor. Ez az egyenrangúság ezúttal a szokottnál mélyebben gyökerező: Góth Sándor nem szerepével, hanem egyenesen az íróval kongeniális. A színészi kultúrának ugyanazt a ritka fölényességét hozza magával, amely Gáborban az írót jellemzi. És nemcsak kitűnő színész, okos, kedves és meleg is.
Góthné a briliáns szerepet briliánsan játszotta, néhol talán túlságosan is: nem annyira azt akarta megmutatni, hogy milyen hasonló lehet egymáshoz két asszony, hanem inkább azt, hogy milyen különböző tud lenni kettős szerepében egy kitűnő színésznő.