Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 16. szám

Tersánszky Józsi Jenő: Idegen városkában

Tihanyi Lajosnak szeretettel

Ez is liget itt, ... füve margarétás
És ismerősök vadgesztenyefái
S ép olyanok benne az árva séták
S benne magányom ép oly jól tud fájni
Csak várj! a lelkem éppúgy mondja nékem
Aranypénz vagy te rézkrajcár mezében
Elhozzák holnap, sohse sirj hát
Elhozzák, el, ha máma még nem
Az aranyat, tömjént, a mirrhát.

Nos várok lelkem
S lehet nem hiába
Eljőnek a három királyok
Különben mit is tehetek mint várok?
De hadd panaszkodjam neked:

Nézd, amint csavarogtam máma
Egy padon itten egy szőke babára
S egy kinyalt tökfilkóra leltem
A fickó fecsegett havat-hetet
És a baba édesen nevetett.

Nos várjak lelkem...
De jövet imént egy ablakon át
Egy percig hallgattam egy zongorát
Olyaska kis silányka dalt
S nagyon, nagyon a szivembe nyilalt
Amint magam tovább fütyültem

És most itt, ez a bájos szöszke hűtlen
Nem túlsok izlése van fájdalom
Mond? hogy kacaghat ő azon a viccen
Amit egy ily fajankó mond neki
Mig én fejem alácsüngetem itten
Tőle húsz lépésnyire a padon.

Nos jó, a babák nem hibások
A homlokára kinekirják
Azt a bizonyos tömjént, mirrhát?

De lásd ily apró inségek szivemben
Egész, egész bányákat ásnak
És te azt mondod: holnap, holnap...
Mondom nem is kétkedek ebben
Csak félek nagyon ily sok mától
Hogy egyszer a zöld hegyek beomolnak
S lombok helyén tar omladék
S drága óhaj-virágok sírja
S kiváló bölcsesség dudvája hogyha még
Soká jön az a tömjén, arany, mirrha.

Ma kellett volna egy csók érted-é?
Egy szöszke, egy mosoly, egy zongora
Mig itt kezem e rongy sorokat irja...

Szeszély, szeszély te kedves, röpke átok!
Valóm igaz tulajdona.
Ézsau vagyok én, nem okos Jákob
És e sok nagyreményü verset irva
Fügyülök rá és fütyülök rád: holnap
S fütyülö rátok: vén három királyok
S fütyülök rátok: arany, tömjén mirrha.