Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 8. szám
Kicsiny csodák, lelkemben rejtező
alighogy élők, csöndes hervadók
ti, búm aranyborába részegűlt
titokvirágok, kertem árva népe:
gyöngéd borúlat, bíborló öröm,
egy hangra szívig összerezzenés,
egy hajrahulló hűs kéz enyhe láza,
egy szemsugárban ébredő világ,
s ti szók, becézve búgó gerleszók,
vágyam szelíd, könymarta, gyenge hangja, -
miért hurcollak fojtó némaságban
a Hallgatag Szerelmek vándorútján?
Ó gerleszók s ti mind, gyöngéd csodák:
igéret és remény virágai,
miért születtek életért esengőn,
miért virúltok, hogyha nincs kinek?