Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 4. szám · / · Figyelő

Fenyő Miksa: A kölcsönkért kastély
Vígjáték 3 felvonásban. Írta: Pekár Gyula. Előadta a Nemzeti Színház

Pekár darabjának bírálata alkalmából engedtessék meg nekem a következő megállapítás: Nem tudom, hány esztendeje igazgatja Tóth Imre a Nemzeti Színházat, de bizonyos, hogy ezen idő alatt és csakis azóta, mióta rája bízták a dolgok intézését, a Nemzeti Színház művészeti jelentősége teljesen aláhanyatlott. Amin a magyar írók egy évtizedig dolgoztak: hogy a magyar dráma jogaiba lépjen, érvényesüljön - s ez legalább annyira kultúrérdekünk, mint gazdasági érdekünk -, s amit jórészben sikerült is elérniök, azt a kápláregyenes gondolkozású, művészi érzéstől és műveltségtől kissé idegen Tóth Imre egy esztendő leforgása alatt lerombolja. Nem is kell már nagyon erőlködnie: még egy Farkas Pál, még egy Garamszeghy, még egy Pekár Gyula (s Tóth tarisznyája bizonyára nem jön zavarba, ha mindjárt egy tucatot is kell előteremtenie), s a legelső magyar színház szerencsésen elérkezett igazgatója nívójához.

Bánffy grófnak, aki komoly művészember és szimpatikus tehetség, s aki elvégre felelős mindazokért, ami a Nemzeti Színházzal történik, ajánljuk figyelmébe a következő megoldást. Tóth Imre igazgatói kinevezésénél az volt a döntő szempont, hogy egy állítólag eladósodott előd után egy pontos, rendes, fizetését beosztani tudó hivatalnokot kerestek. Hát persze, attól, hogy Tóth Imre vagyoni viszonyai rendezettek, ettől Pekár Gyula nem lesz jobb író és az előadások - néhány komolyabb művészembernek gyakori rezignációval teljes iparkodásáról nem szólva - nívóban nem emelkednek. Isten mentsen, hogy Tóth Imrét, aki elvégre abban tökéletes, aminek folytán igazgató lett, megkárosítsák. Dupla fizetéssel kell megtenni pénztárnoknak, a színház budgetje inkább megbírja azt, mint az irodalom az igazgató urat.