Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 4. szám · / · Figyelő

Nagy Lajos: Kuprin: Oleszja

Ez az első Kuprin-novella, amely magyarul könyvben megjelent. (Egy másikat "Mocsárban" címmel egy folyóiratunk közölt le néhány évvel ezelőtt.) Valószínű, hogy az "Oleszját" követni fogják egyéb Kuprin-fordítások, mert ez az egyetlen elbeszélés is elég lesz ahhoz, hogy Kuprin Sándor nevét a csak magyarul olvasók is az irodalom legjelesebbjei közé sorozzák.

Oleszja - ez egy leánynak a neve. Bizonyos, hogy létezett ez az Oleszja, igazi leány volt, egy volt, az író ismerte őt, nekem fájna a csalódás, ha valahogy mégsem így lenne - és ez a legerősebb dicsérete az író elhitető erejének, és annak az izzó és hatalmas vágynak is, amellyel az Oleszja költői alakját megálmodta, oly felséges emberinek, oly forrónak, búsnak és tisztának, hogy tragikus csalódás lenne mindezt csak képzeletnek tudnunk, ragaszkodnunk ahhoz, hogy legalább valami kevés mindabból a szépből, ami együtt Oleszja, megtestesült egy valóságos Oleszjában, és ott járt, és látható volt, és érzékelhető volt a perebródi erdőben.

Első személyű formában elmondott történet az Oleszjával való gyönyörű szerelem, szép és bánatos ringás egy dús álomban, kárpótlásul, merthogy a valóság rút és fájdalmas. Ezért tendenciás írás is az Oleszja, szinte esdeklő áhítása annak, akit a ma értő elméje és érző szíve női ideálnak tarthat - és így passzív, csöndes elfordulás a mai nő társadalmi bűneitől.

Oleszja eszményi alak, testi szépségében is gyönyörű, és hogy annál jobban szerethessük, nem minden részletében abszolút tökéletes, egy jelentéktelen hiba, hogy az alsó ajka kissé "teltebb volt és határozott, sajátságos kifejezéssel valamivel előbbre állott", még fokozza a reális voltába vetett illúziónkat, légi magasság helyett mindig egészen közelünkben tartja őt.

A történet keretei: csupa naturalisztikus figura, miliő, történés, mind az Oleszja megalkotásának, élményünkké tevésének szolgálatában, a legélesebb írói szemmel meglátva, a legfrissebb erővel elmondva, minden apróság fontos, szinte zengi a maga jelentőségét, tehát sehol egy felesleges szó, még jelzőül sem.

A történet folyamán a modern érdeklődés némely tárgyát fogja be az író a történet organikus alkotórészeiül, mind megannyi jelei ezek az értő elmének és érző szívnek, és a cél, amely a hozzájuk való "lehajlás" tényéből szól felénk, segíti azt a felfogásomat, nem olcsó értelemben, nem úgy, ahogy vannak rossz tendenciás írások is. Így egy egységes és előkelő világszemléletből fakad a Jarmola alakjának megrajzolása, a főalak fáradozása, hogy Jarmolát megtanítsa írni, Jarmolának erre való teljes tehetségtelensége, de a vadászat dolgaihoz való zsenialitása, a parasztok mulatsága, kegyetlenkedése, a rendőrbiztos, Afrikánovics Jevszpisil karakterizálása, beszélgetés Oleszjával a városról, a nagymama kiűzetése, a templommal való történések, a főhős terve Oleszjával kötendő házasságáról stb. stb....

Mindezek oly teljes súlyukban elénk téve, hogy szinte már meg úgy is tűnhetik fel, hogy Oleszja története ürügy csupán mindezek elmondására. (Mert gyakori jelenség, hogy az író legérdemesebb mondanivalóinak meghallgatására valamely "csemegével" bírja rá az olvasót.)

Az "Oleszja" érdekfeszítő, mély hatású olvasmány, Lengyel Géza fordítása, anélkül, hogy módomban állana összehasonlítást tenni az eredeti orosszal, a legkitűnőbbnek, tökéletesnek látszik. Jeles munkát végezne, aki még legalább egy-két Kuprin-művel megajándékozná a magyar olvasókat.