Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 2. szám · / · Lengyel Menyhért: Egy esztendő

Lengyel Menyhért: Egy esztendő
- A naplómból -
1913. január 10.

Ma bírósági tárgyaláson voltam. A homályos téli napon, a piszkos odúban, a ronda asztal mellett a vaskályhával fűtött szobában gyertya fényénél végezte dolgát egy bíró. Ott körmölt és vesződött az emberekkel, a nyomorult felekkel, az ügyvédekkel... Egy bíró! Micsoda hivatás ez, milyen hatalom, milyen megtiszteltetés - emberfeletti. Engem minden igazságtalanság fellázít s kihoz a sodromból (persze leginkább az, ami velem történik) - talán azért van, hogy a bíró személyt olyan nagyra tartom, azt gondolom, bírónak és orvosnak csak a kiválasztott okos és kitűnő embereket volna szabad megtenni - elborzadok a gondolatra, hogy ostobák, tehetségtelenek és rosszindulatúak is lehetnek köztük.

Bolondok az emberek, hogy nem vigyáznak az életükre s amitől a nyugalmuk és biztonságuk függ: az igazságra. És hogy lehet igazságos a bíró, aki ilyen rettenetes módon kénytelen a dolgát végezni, mikor a csalók és a gazemberek tündéri lakásokban laknak s automobilon járnak. Az ilyen bíró, ott a dohos szobában, gyertyafény mellett, ahogy a durva munkát végzi, legalább is elkeseredett - tehát mindjárt nem igazságos.