Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 24. szám · / · Figyelő

Nagy Lajos: Nádas Sándor: Éjjeli muzsika

Érdekes könyv. Mivel riportokon, rajzokon, szatirikus karcolatokon és novellákon kívül sok szubjektív írás van benne, úgy vélem, hogy ideírhatom: engem különösen maga az író, mint ember érdekel. És ha kevéssé is tartozik irodalmi kritikába a kritikusnak azon való bíbelődése, hogy az íróról mint emberről formáljon magának tiszta és teljes, sőt helyes képet, talán ez az eset, amikor az "Éjjeli Muzsikáról" kell szólnom, kivétel, lévén az Éjjeli Muzsika szerzője egyszersmind a Pesti Futárnak is szerkesztője és javarészben írója, tehát egy felette érdekes, merész, mindnyájunk szeme előtt folyó, állandóan viszontagságos és a legkülönfélébb szempontokból bírált köztevékenység végzője. Az "Éjjeli Muzsika" egyes darabjai is csaknem mind a Pesti Futárban jelentek meg, s ez a körülmény lehetőséget adott arra, hogy Nádas Sándor némely írói és újságírói erényei teljes erejükben pompázhassanak, viszont gátja is volt annak, hogy az író Nádas Sándor a tőle telhető legkülönbet adja. Tehát amíg az író legfőbb ereje, az igazság szenvedélyes szerelme szabadon érvényesülhetett az Éjjeli Muzsika darabjaiban, anélkül, hogy bármely sanda megalkuvás, tudott igények kielégítésére való törekvés csökkentette volna művészi potenciáját, addig kétségtelen, hogy e művek szomszédsága - a miliő: a közélet tisztogatására törő, harcos tollal írott riportcikkek, amelyeknek hasznossága kétségtelen, de amelyekről hasznossága kétségtelen, de amelyekről kétségtelen az is, hogy a tiszta irodalom magasabbrendű náluk, ezek a harcos, ostorozó, lázas, sokszor véresen gúnyolódó cikkek itt-ott a saját vörös és fekete színeikkel megfestették még azokat a gyengédebb tónusú rajzokat is, amelyek ékességei e könyvnek, mint a Napos délután Budán, Szép őszi nap a Zugligetben. De viszont kétségtelen az is, hogy éppen a Nádas érdekes mesterségéből valók ezek a pompás pesties megértetések, mint például: "Szegény fa egy szót se szól, sírva áll, lehajtott fejjel, olyan szomorú, olyan boldogtalan, a szomorúfűz elmehetne hozzá leckéket venni a szomorúságból". Tovább: "Olyan drágák, olyan züllöttek a kertek, neveletlenek, teli szeméttel, fekete foltokkal, sárga hulladékokkal, mint az éjjeli kávéház szeparéja reggel..."

Pompás a Nádas Sándor megjelenítő, leíró ereje, mert már a néző és figyelő szeme is kitűnő, merész, sablontól meg nem félemlített, konvencióktól el nem homályosított. Általában ez a meg nem félemlítettsége, a látásának és megírásának művészi bátorsága a legmagávalragadóbb kvalitása. Minden iránt mer érdeklődni, nem fél attól, hogy közönséges, unalmas és szószátyár lesz - és mihelyt érdeklődik a dolgok legjelentéktelenebb részlete iránt is, azonnal érdekessé válnak a részletek, mintegy jelentőségessé teszi őket az író érdeklődése, azaz helyesebben, kiderül róluk, hogy érdekesek voltak, és Nádas észrevette az érdekességüket.

Pestnek, az életnek, az embernek - a legfőbb írói matériának - teljes ismerője Nádas, egyes modelljeiről, írott vázlatai azt is megmutatják, hogy kitűnően tudja beállítani a figuráit, a megírásképessége is annyiféle, hogy szívesen nézem az Éjjeli Muzsika darabjait - ha nem is azoknak készültek - tanulmányoknak, mintegy előmunkálatoknak, mert bizonyos, hogy ha az író jónak látná, hogy egy nagy pesti regényt írjon, és erre el is szánná magát, érdekfeszítő és nagyszerű tellene tőle.