Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 13. szám

Nagy Zoltán: Bucintoro

Egy hölgy szemére Velencében

A lelkem fáradt, alvó lagunáin,
Ó setét szem, mely hangod égi búra,
Arany hajó! indulj ünnepi útra,
S vonagló száz kört verj setét hullámin.

S hol minden part már messze tünt az éjbe,
S halk holdsugár enyhít bús árnyat, sűrűt,
Tekinteted dobd be mint arany gyűrűt,
Hogy szálljon le a feneketlen mélybe,

Hol száz csudának vetve síri ágya,
S nyugosznak tört hajók, kincses edények,
Sok elfelejtett, régen volt hajósé,

S több pompa s gőg s emberszív égi vágya,
Mint dómjában a pompás Velencének,
Hol nyugszik holtan száznegyvenhat dózsé.