Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 12. szám · / · Figyelő

Füst Milán: Győri Ernő: Áldott legyél te!

Gyermeki történet. Egy képzelődő, gyermekálmaiban elmaradt kisfiúról szól, akit senki sem ért meg, sem társai, sem a felnőttek. A kis lélek nemrég ébredt a semmiből, s amire ránéz, torz jelenség szemeinek, különösen félelmes a halál, a kút mélye, az éjszaka, a világ végtelen tere s mindaz, aminek végére nem járhat, amit úgy kell körülölelnie messziről, mint a vakoknak a fényt. Érzékeny, egyetlen gyerek, kit csakis az anyja szeret és ő félt, ő áll egyedül közel hozzá, ő ápolja, becézi, dédelgeti ijedt kis lelkét, ő pártolja képzelgéseit mások előtt, kik korholják - s a kisfiú elhagyottan, idegenül, magánosan, indiánusaival, állataival és varázsmondataival társalogva jár-kel, mint az alvajáró - s mindenki kineveti. Ez keserűvé, konokká, gyűlölködővé teszi: hisztériásan hazudoz, felfokozott érzékenységének, felfokozott fantáziájának tüze felemészti - nem tud élni -, szenved, megváltást, szabadulást vár, egy boldog sóhajt, mely feloldaná. S oly intenzíven várja, oly babonás félelemmel, a gyermekmesék, dajkatörténetek, vallása, képzelgései és imái sokszínű tüzében égve, szenvedve, hogy a megváltás látomások és hallucinációk képében már-már közeleg, a fiúcska a sötét, éjszakai kertben gyertyákat gyújtva, varázsmondatokat mormolva várja, míg végre meg is jelenik - a valóság egy kis púpos leányka képében s kiábrándító ereje, mint a villám a kisfiút a földre sújtja.

Egyszerű és kedves történet keretében játszik le mindez. A gyerekek, társai kilesték titkait: s a várt csuda helyett egy kis púpos leányt küldtek, hogy másnap nevethessenek rajta és mesélt, hazudott csudáin.

A történet megejtően kedves, a kis hős szenvedései pedig meghatóak. E kis drámát írója bizonyára az áhítat óráiban írta: látszik hevességén, érzik, hogy élete tartalmát vetíti elénk: mert e munkában sok a mondanivaló, s e sokat elmondani az írónak sikerült (erőltetettség nélkül, természetesen).

Meglepő a biztossága: alakját - jó drámaírókhoz méltón - készen állítja elénk, nem indokol, nem próbál magyarázni: egy fiúról van szó, aki hisztérikus, hazug, szertelen álmodó. S a dráma menete oly intenzív és lendületes, hőse szenvedései annyira mélytüzűek, hogy az adott jellem teljes erővel lép fel, kicsiny életének jelentősége megnő, szenvedése szuggerál, sorsa meghat. Szegény, fiatal lelke kiskörű sötétség, a kör szélén sokszínű lángocskák égnek: lidércek. S minden lángocska kedves és szép.