Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 11. szám · / · Figyelő
Tulajdonképp ártatlan mulatság az egész. Major Henrik elsétál egy kávéházi asztal mellett. Ott, ahol írók, újságírók tanyáznak. A New York-kávéház karzatán. Benéz az Otthon vagy Fészek-körbe, esetleg valamelyik barátságosabb redakcióba, mit tudom én még hova, és tollhegyre tűzi a kiszemelt fejet.
Nem kell okvetlenül lekicsinyelni ezt a produkciót, azonban felesleges a motívumok megkülönböztetettségében, az írók, újságírók személyét és mesterségét illető érdekességben perspektívát, egyben okot, igazolást adó jelentőséget látni. Annál inkább nem, mert e több mint száz karikatúrát tartalmazó könyv hibái éppen ebben a kiválasztásban gyökereznek.
Major Henrik bizonyára nem gondolt kezdettől fogva arra, hogy minden tollforgató ember fejét herbáriumba gyűjtse, lepréselje. Nyilván később, amikor a felgyülemlett anyag könyv kiadására serkentette, akkor vetette rá magát minden eléje tévedő író, hírlapíró fejére, tekintet nélkül saját hangulatára és tekintet nélkül arra, hogy az a fej csakugyan izgató matéria-e, vagy pedig kiszikkadt fadarab.
Ezzel magyarázható, vagy ha tetszik, menthető az a néhány kényszeredetten papírra vonszolt, rosszul megfogott, széjjelmálló karakternélküli fej, amely csupán gazdája mesterségének jogán kerülhetett a könyvbe.
De ezektől bátran eltekinthetünk, mert a karikatúrák zöme vesékig vágó leszögezése egy-egy fej szerkezetéből kivonatolt karakteri elemeknek. Természetes, hogy oda talál a legbiztosabban, ahol a modelljének titkolni valója akad, égő taplóját egyenesen a rejtett sebhez szorítja, ami harmonikus rendben lévő az arcon, azt lefokozza és ami groteszk, azt fokozott jelentőségre emelve rögzíti meg.
Major Henrik karikatúráinak legnagyobb erénye az a meg nem kötött kifejezési mód, mellyel motívumait előadja. Minden fej újabb és újabb feladatot jelent számára, felfrissülést, más és más eszközökkel közeledik mindegyikhez, hogy kioperálja belőlük az őt érdeklő részeket. A fáradtság óráiban fogant néhány rajzát leszámítva nem válik monotonná ez a sorozat.
A rajzokat Kosztolányi Dezső írása vezeti be. Sorai odavezetik az olvasót arra a talajra, amelyből e kusza vonalak szükségképpen felszökkentek. Eredetük céljának és okának, kifejtésével távlatot, eleven hátteret ad a rajzoknak.