Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 6. szám · / · Figyelő

Csécsy Imre: Katona Béla: A népesedés politikai és gazdasági jelentősége

Hiába rombolta le Malthus tanítását a gazdasági élet fejlődése: a tömeglélekben gyökeret vert a hit, hogy vigyázva kell bánni a teremtő erővel, mert nem jó s nem természetes dolog, ha sokan vagyunk a földön. Kiszámíthatatlan gazdagságú életforrások nyíltak meg Malthus óta: a gyarmatpolitika óriási területeket hódított meg a termelés számára, míg a technikai fejlődés hatalmas lendületei a termelés intenzitásának nagy jövőbeli perspektíváját nyitották meg előttünk. Bizonyos, hogy a Földön még mindig óriási területek hevernek kihasználatlanul, s bizonyos az is, hogy a termelés körébe már belevont területek kihasználása sem érte még el tetőpontját. A malthusianizmus, úgy hisszük, néhány ezredévvel korábban jött a kelleténél - egyelőre a fejlődés éppen fordítottja annak, amit Darwin közgazdász-tanítványa látott: a termelés fejlődik mértani arányokban, s az emberiség szaporodása cammog utána a számtani arányú haladás tempójában. A népesedés kérdésének szempontjából már most az a legfontosabb: mi az oka ennek az utóbbi jelenségnek, a Malthus-látta jövő ilyen fordítottságának? A felelet nagyon egyszerű: nem annyira maga a termelés fejlődik ilyen mértani haladvány szerint, hanem inkább csak a termelés lehetősége. A "lehetőségek"-re pedig mindig és mindenütt ráfekszik a "mi urunk: a Pénz". Mi másból él a tőke, ha nem abból, hogy minden lehetőség az ő kezében van - s ezeket a lehetőségeket úgy, annyira, ott és akkor engedi valókra váltani, ahogyan s amennyire, ahol és amikor neki a legkedvezőbb. Képzeljük el, hogy a világgazdaság máról holnapra kifejti minden erejét, s szédítő lökéssel viszi előre a termelést - mi történik ekkor? Két dolog történhetik, s mind a kettő olyan válságra vezetne, mely hóhéra lehetne a kapitalizmusnak: vagy a javak nagymértékű, mértani arányos olcsóbbodása következik be, vagy a javak felhalmozódása, a gazdasági élet organizmusának veszedelmes (a tőkére veszedelmes) vértolulása. Ezért van, hogy a tőke óvatosan szorítja a termelés gyeplőjét - s ezért van, hogy a tömeg e helyzet ellen a maga módjára kénytelen reagálni: fölesküszik a "Malthus evangéliumára", s megszorítja a szaporodás tempóját. Megszületik az egyke - azaz nem születik meg a gyermek.

Az egykének s általában a nemzés korlátozásának problémáját hiába próbáljuk az elméleti jog s a doktriner erkölcs szempontjából megoldani, hiába vitatjuk, szabad-e az anyának nem megszülni a gyermekét, hiába ajánlotta már hat évvel ezelőtt Széchenyi Imre, hogy a papok hirdessék a szószékből is, milyen nem szép dolog az, mikor csak egy gyermeke van a családnak vagy egy sincsen, s ezzel szemben ültessék a templomban az első sorokba a sokgyermekű anyákat - mély szociális oka van ennek a rendszernek, s nem is bizonyos, hogy a szociális okok földerítésével kimerülne a szociológus szerepe: van egy szempont, melyet eddig kevés figyelemre méltattak, s legföljebb csak a belletrisztika pendítette meg itt-ott: a kérdés pszichológiája, az egykének az anya szempontjából való beállítása. Ám a kérdés e része nem érintheti oly közelről a közgazdászt, mint a tisztán szociális probléma: mit jelent a szaporodás a tömegek gazdasági helyzetére nézve?

Magát a népesedést két tényező determinálja: egy belső, a tömeglélek, s egy külső, a tömeg helyzete. A belső tényezőn alapul az egyke rendszere, s ez a tényező, amint mondtuk, a mi szempontunkból szintén gazdaságilag értékelendő. Az a kérdés pedig, melyet a külső tényező rejt magában, így formulázható: nyújt-e a tömegnek szociális helyzete elég lehetőséget arra, hogy természetes arányok szerint szaporodjék, s elég reményt arra, hogy ez a szaporodás nem fog veszedelemmel járni?

Nem véletlen dolog, hogy Katona Bélának a népesedés politikai és gazdasági jelentőségéről írott tanulmánya az Omgén keresztül indult el nagyjelentőségű útjára. Nem véletlen, hogy egy orthodox gazdasági egyesület vette kezébe a népesedés kérdését. Egész gazdasági életünkön döntő súlyra kezd emelkedni az a tendencia, mely a tőke s a munka békés egymáshoz közeledését igyekszik elősegíteni. Az intenzív népesedés éppúgy érdeke a gazdasági életnek, mint az intenzív termelés - különösen érdeke pedig Magyarországon, hol a feudalizmus teljesen összenőtt a nemzeti eszmével s a nemzetiségi kérdéssel. A nemzetiségi kérdés s par excellence a magyarországi nemzetiségi kérdés elsősorban reakció a gazdasági helyzettel szemben, s a magyar nemzeti imperializmus így első gazdasági ideálja a magyar feudalizmusnak. Viszont minden olyan törekvés, mely gátat akar vetni a nemzetiségi elnyomásnak, azt célozza, hogy ne a nemzetiség jelszava tömörítse egy táborba a gazdaságilag széttartozókat - csak azért, mert paraszt és földesúr egyaránt magyarok -, de a szociális összetartozás sűrítse egységes tömeggé, osztállyá azokat, kiket semmi más nem választ el egymástól, mint nemzetiségük különbözősége.

E ponton aztán vigyázni kell a népesedés kérdésével. Ez az a kérdés, melyben földbirtok és munka találkozhatnak, s közös érdekeket találhatnak. Mit jelent az, ha lehetővé tesszük a népnek, hogy minél nagyobb arányokban szaporodjék, s e szaporodás gazdasági visszahatás nélkül történjék? Azt jelenti, hogy jó közigazgatást csináljunk, gondoskodjunk minden irányban az élet védelmezéséről - másfelől pedig javítsuk a nép szociális helyzetét, megélhetése viszonyait. Ez csak "áldozatokkal" érhető el, de ezek az áldozatok tulajdonképp hasznos befektetések. A népesedés haladása új munkaerőket s új fogyasztókat teremt, de természetszerűen csak akkor, ha az új munkaerőknek jobb munkaviszonyokat s az új fogyasztóknak jobb megélhetési viszonyokat biztosítunk. Minden mozgalom, mely ezt a helyzetet, illetőleg ezen a helyzeten keresztül a népesedést előmozdítani igyekszik, helyes és célszerű úgy a nép, mint az agrár- s a merkantil-tőke szempontjából. De ennek a mozgalomnak nem szabad a nemzetiségek ellen irányulnia, mert lehetetlen igazságtalan s egészségtelen dolog volna, ha a magyar faj népesedését úgy igyekeznénk előmozdítani, hogy a nemzetiségek szaporodását megakadályozzuk, vagy meghagyjuk őket abban a helyzetükben, mely népesedésüket hátráltatja. A népesedési mozgalomnak általánosnak, minden nemzetiségre kiterjedőnek kell lennie - másképpen elvesztette minden célját.

Katona Béla helyes óvatossággal kerüli a kérdésnek e részét. A politikai jelentőséget csak általánosságokban emeli ki, a magyar faj hegemóniájára csak annyiban utal, hogy a magyar faj népesedése defenzív biztosíték a nemzetiségek asszimiláló ereje ellen. Ezzel szemben alapos részletességgel emeli ki a népesedés gazdasági föltételeit, s ez alkotja műve gerincét. Egy céltudatos demográfia tervezetét készíti el, mely hivatva van mindama statisztikai felvételek összegyűjtésére s egybefoglalására, melyek a népesedésre bármilyen irányban világot vethetnek. Katona Béla ennek a szociológiai statisztikának vezetésére egyesületközi delegációt kíván létesíteni, vagyis az eddigi hiányos és rendszertelen agitációk s meddő Kasszandra-jóslatok helyett az azonnali, rendszeres cselekvést ajánlja, s ennek irányítására nagy vonalakban programot is ad. Ez könyvének legnagyobb érdeme s legnagyobb jelentősége. Ez a lelkes és gondos tanulmány nem óhajt a pusztában elhangzó szó maradni, de megfogni igyekszik mindjárt a dolog velejét, in medias res viszi az olvasót, a társadalmat, a gazdasági érdekeltségeket. Legszerencsésebb gondolata maga az egyesületközi delegáció, mert e gondolat alapját az a helyes meggyőződés alkotja, hogy a népesedés minden osztálynak általános, közös érdeke.

Mindez természetesen csak kiinduló pontja egy hatalmas, jelentőségteljes, élénk munkának. A munkaprogram részletes kidolgozása után még mindig csak a demográfikus munka következhetik, s a legoptimisztikusabb számítással sem tehetjük nagyon közel időpontra a tulajdonképpeni, rendszeres közigazgatási és közgazdasági akciók megkezdését. De Katona Bélának sikerült rámutatnia a kérdés fontosságára, s sikerült bebizonyítania azt, ami a legfontosabb, hogy a társadalmi akció egységességének semmiféle gazdasági akadálya nincsen.

Ezen az alapon bizalommal várhatjuk a népesedés eddigelé diszjunktív problémájának minden érdek irányában kielégítő megoldását.