Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 23. szám · / · Figyelő · / · Disputa

Boross László: A Balkán-háboruval kapcsolatban

A Balkán-háboruval kapcsolatban legyen szabad, egyelőre minden kommentár nélkül, a következő tényeket feljegyeznem.

1. A bolgárokat a török főhaddal szemben se a szerbek, se a görögök nem támogatják annyi katonával, mint ez a ruméliai harctér jelentőségének megfelelne. A szerbek ehelyett hadseregük javarészét oly területekre küldik, melyeken katonai feladat nem vár rájuk s melyeknek elfoglalását a balkán-szövetség céljául nem is tüzte ki. A szerbek Skutari előtt Montenegrót se támogatják. Akár nem akarják támogatni, akár Nikita nem hagyja őket: a tény jelentése ugyanaz. Monastir előtt meg szerbek és görögök nem operáltak együtt, hanem a szerbek megvárták a görögök visszaveretését - vagy szándékosan vagy csak az együttmüködés hiánya miatt. Egységes vagy párhuzamos hadvezetéstől egyáltalán nem lehet beszélni. Épp most, mikor a bolgár hadsereg nagyon is rászorul segédcsapatokra, majdnem védelmi állásba szorult, sőt számolnia kell azzal a valószinütlenséggel is, hogy uj török seregekkel szemben esetleg Bulgáriát se tudná védeni: feltünő a szövetségesek eljárása. Azonban persze most fordulópontjához is ért: a kimerült, megtizedelt, nem nagyon félelmetes Bulgáriát már lehet támogatni. A bolgár sereg hangulata már nem a régi győzelemittas, követelődző. A szerbek - ó, a szerbek! - mámora, étvágya most annál jellemzőbb s indokolt. A bolgárok elvesztek, ha Ausztria-Magyarország most Szerbiára tör.

2. A bolgárok nem panaszkodnak szövetségeseik eljárása miatt, mert tudják, hogy a jelen pillanatban ki vannak szolgáltatva nekik. Lehet különben, sőt valószinü, hogy e csalárd szerb politika mögött az oroszok állnak, kik nem akarják se a bolgárok bevonulását Byzáncba, sem azt, hogy a szlávságnak egy hatalmas Bulgáriában uj centruma támadjon. Ily irányban működik a portánál Giers orosz nagykövet is, s ez az oka, hogy Kiamil pasa egyszerre csak Oroszországot tartja a porta egyetlen reménységének. Az orosz politikát mindenesetre ismerik a bolgárok is. Ferdinánd cár proklamációja azért készül oly szenzációsan az orosz közvélemény és orthodoxia számára, hogy a bolgárellenes orosz politikát megnehezítse. Azonban hiába volt. S Ferdinánd e napokban azzal felelt egy lembergi ujság üdvözlő táviratára, hogy »ő is imádkozik a lengyel nemzet ügyéért, mert a lengyel nemzet is mindig a vallás és szabadság védelmében harcolt«.

3. A bolgár s a román érdek ellenkezők. Románok nincsenek Bulgáriában, de vannak Keletszerbiában és makedorománok Macedónia azon részében, melyet a szerbek okkupáltak. Ott a lakosság albán, makedoromán és bolgár; szerbek ott - a koszovoi vilajet kivételével - csak elenyésző számban laknak. Talán nem volna nehéz a szláv lakosságot szerbbé uniformizálni, annál kevésbé valószinü azonban, hogy Szerbiának átengedik. A bolgárok nem Macedóniát, hanem Ruméliát foglalták el, tehát valószinüleg Romániával együtt Macedónia autonomiáját fogják követelni. Úgy látszik, hogy a bolgár-román egyetértés jórészt gróf Berchtold és Danev érdeme. Danev lapja e napokban felhivta Romániát, hogy lépjen a balkánszövetségbe (ami a bolgár álláspontot a balkánszövetségben csak erősíthetné).

4. Állítólag az oroszok Romániát Erdéllyel és Bukovinával hitegetik és, állítják tovább, teljesen hatástalanul. Egyelőre azonban úgy látszik, hogy a hivatalos román felfogás ez: Ha egyszer valamikor a Habsburg-monarchia felosztására kerül a sor, a szlávok is kapnak belőle, sőt több, mint mi. Ez tehát nem lehet kárpótlás azért, ha Románia a török osztozkodásból kimarad. Erdélyt nem szalasztjuk el, Erdély vár, de a macedon kérdést, ha nem most gyümölcsöztetjük, akkor soha.

5. Az angol politika az orosz-japán háboruig az volt, hogy ahogy azelőtt Franciaországot, most Oroszországot is visszaszorítsa mindenütt mások segítségével. Sir Arthur Nicolson aztán Oroszországot elintézettnek vélte s a régi riválisokkal, franciával és orosszal, Németország ellen szövetkezett. Félt az izlam renaissance-ától is és az oroszt Perzsiába eresztette, hogy minél többen legyenek érdekelve az izlam elnyomásában. Az Indiában volt angolok kárhoztatják ezt a politikát és azt állítják, hogy az angol uralmat Indiában és Egyptomban leginkább az izlam ujjászervezése biztosítaná angol fenhatóság alatt, s romló és kulturálatlan törökök kizárásával, Indiától Egyptomig. Nicolson politikája már kudarcot vallott Perzsiában s most kudarcot vall a portánál is. Az angol kormányhoz közelálló lapok arra engednek következtetni, hogy az oroszok sztambuli poziciója aggasztja az angolokat. A Dardanellák kérdésében már voltak differenciák és látnivaló, hogy az orosz politika makacsul kitart régi vágyai mellett, melyeknek Anglia mindig ellene szegült.

6. Anglia és Franciaország között Sziria kényes pont. Ahogy hajdanta Egyptom is, Sziria ma francia sphaera, francia vasutakkal, francia protektorátussal a keresztények felett és sok hatalmas francia konzulátussal. De szükség van Sziriára az izlam britt ujjászervezéséhez is Indiától Egyptomig. Az indiai muzulmán sajtó már követeli a britt fennhatóság kiterjesztését Sziriára. Angol hadihajók a közelben portyáznak. A jaffai francia konzul francia hadihajókat sürget s a sztambuli francia nagykövet emlékezteti a portát a francia védnökségre.

7. A sztambuli kalifa tekintélye nem gátolhatja többé, hogy az izlam, melynek jövője független a török kizmettől, életrevalóbb centrumok felé tekintsen s fejlődésének uj szakaszát kezdje.

Abbazia, nov. 24.