Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 13. szám · / · Ignotus: Jegyzetek a politika mögül

Ignotus: Jegyzetek a politika mögül
Kérő!

Blaszfémiát mondok, súgva mondom, négyszemközt, csak háta mögött a politikának, mert kint a dobogóján nem volna bátorságom nem esküdni a törvény szentségére s nem átkozom az erőszakot: súgva mondom, hogy az erőszak nem is volna olyan nagy szerencsétlenség, ha nem volna szerencsétlen azért, mert szerencsétlenül elkésve jött. Mondott is ilyesmit, a főrendiházban, Zselénszky, ez a konok és okos polyák, ki a Hadik gyönyörű tűzhányása mellett olyan volt, mint a pislogó, de kitartó faggyugyertya - mondta, de nem tudom, hogy így gondolta-e. Én így gondolom és úgy hiszem, hogy a Tisza nagy gordiusságának az a hibája s ezzel a vétke, hogy már tizenhárom vagy hány éve készül rá, vagyis hogy egy rég, jobb és alkalmasabb, világnak gondolatmenetéből hozta ránk által ezt a nyomorúságot az ő tapasztalni és tanulni nem tudó szívós doktrinerizmusa. Mikor ő ezt a doktrinát kieszelte - azt, hogy a nemzetnek magának kell elkövetnie magán a parlamenti anarchia ellen szükséges erőszakot, nehogy, ha az erőszak felülről történnék, a hatalmi egyensúly eltolódjék a király javára s a nemzet kárára s egyúttal a nemzet nehezteljen a királyra a király pedíg bűnbe essék a nemzettel szemben - mondom, mikor Tisza István ezt a doktrinát kieszelte és memorandumba foglalta, tíz-tizenöt év előtt, volt is benne valami, vagy legalább is: nem volt benne nagyobb veszedelem. A király akkor Ferenc József volt, a hetven vagy hetvenöt éves Ferenc József, tehát, erről a ritka fizikumról szólván, a javakorabeli Ferenc József, ki előtt még nagy kormányzó idő állt, s ki soha egyéb, mint dualista kormányzásra nem gondolt. Akkor még nem volt ellenzék, mely Bécsből leste a taktikai jeladásokat, akkor még honvédok nem jártak az ország házában, akkor még nem próbálták ki, hogy Magyarországon lehet többség nélkül is kormányozni, akkor még Kossuth Ferenc nem volt titkos tanácsos, akkor még... akkor még, egyszóval, minden másképp volt. De ma? Mikor Auffenberg az ellenzék vezére? Mikor a Reichspost igazgatja a magyar közvéleményt? Mikor a közös pénzügyminiszter készíti elő a trializmust? Mikor az általános választójogon kezdve a vármegyék alkotmányvédelméig minden kompromittálva van, s nincs magyar párt, melynek valami rá nézve kellemetlen írása ne volna a kabinetirodában? Mikor egész Ausztria, élén egy közeledő eltökélt Akarattal, egy abban az eltökélésben, hogy elég volt a magyar svindliből, s Bécstől San-Franciscóig egy világközi közvélemény burkolózik fagyba a mi kényelemzavaró nemzeti velleitásaink iránt - ma mutatni példát arra, hogy ezt a szószátyár magyar parlamentot megzavaró géppé lehet tenni kétszáz rendőrrel, s ezt a szavaló országot bizalomszállító masinává lehet tenni egypár engedelmes főispánnal: ma ez olyan szerencsétlenség a nemzet számára, melyben már azért is meg kellene állani, mert az elkövetőinek, ha van egy kis józanságuk, rémülettel kell észrevenniök, milyen könnyen megy az, mennyire minden akadály nélkül mehet végbe, amit ők elkövetnek, vagyis mennyire felbomlott és elgenyesedett szervezet az, amiről ők azt hiszik, hogy megmentik, mikor összevissza vagdalják és szurkálják.