Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 12. szám · / · FIGYELŐ

Fekete Miklós: Nemzeti jog és demokratikus fejlődés
írta: Szende Pál

Végre megint rá mert mutatni valaki a magyar jogfejlődés egyoldalú és osztályérdekeket kielégítő alakulatára. Végre ismét hangsúlyozza valaki, hogy a feudális és agrár frakció évszázados uralmát a jelenkorban a jog kisajátításával akarja szankcionálni, persze oly módon és annak hangoztatásával, hogy a jogalkotás általuk irányított alakulata a nemzet egészének érdekében történik. Ezt cáfolja ügyes dialektikával és azt bizonyítja nagy körültekintéssel, igen alaposan és minden túlzástól menten Szende Pál, hogy az uralkodó osztály, mely oly hangosan hirdeti az ősi nemzeti joghoz való tántoríthatatlan hűségét, válogatás nélkül recipiál minden országbeli jogot, mihelyt érdekeit ez jobban szolgálja, mint a nemzeti jog, melyre ezerszer felesküdtek. Míg a hazaárulás anatémáját zúdítja azok nyakába, kik egy régebben hozott konkrét jogot, azon viszonyok megváltozásával akarna egy más, jobb és gyakorlatibb joggal helyettesíteni, amely viszonyok szabályozására ama régibb jog hozatott.

Mindemellett még azt is bizonyítja Szende Pál, hogy nevetséges nagyképűsködés, sőt trivialitás, az uralkodó osztály politikusainak és hivatalos jogtörténészeinek ama komolykodó állítása, hogy a magyar jog és alkotmány története szinte korról-korra megegyezik az angoléval. Kimutatja, hogy az angol alkotmány, amennyiben külsőleg tartalmaz is konzervatív vonásokat, belül minden ízeiben demokratikus, vagyis egészen ellenkezője a miénknek, hol az uralkodó osztály - a földbirtokos osztály kis csoportja évszázadokon át ellentétben állt a demokratikus fejlődéssel, amennyiben az uralkodó családdal szemben az alsóbb néposztályok elnyomására törekedett, mi hogy mennyire érdekében állott, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a jobbágyság eltörlése után, vagyis akkor, mikor a föld megmunkálásáért fizetni kellett, a kezdetleges, külterjes és éppen az olcsó munkaerő következtében külterjes gazdaságok egész serege omlott össze. A munkaviszony megváltozása igen érzékeny károkat okozott a földbirtokos osztálynak, s minthogy ennek az új munkaviszonynak az érvényesülését nem tudták megakadályozni, annál merevebben ragaszkodtak ama régi és minden más osztályra nézve káros jogszabályokhoz, melyeket ők maguk alkottak saját érdekeik biztosítására. Ez a pár sor volna rezüméje a Szende Pál tárgyilagos, szellemes, okos és bátor könyvének. Mind annak, amit mond, csak helyeselni tudunk, de mindazonáltal nem hallgathatjuk el a következőket: Szende Pál csodálkozik azon, sőt fel van háborodva, hogy az uralkodó osztály saját szükségleteit nemzeti szükségletnek, saját érdekét nemzeti érdeknek hangoztatja és hogy ezen jóhiszemű vagy hamis általánosítással akarnak oly jogszabályokat statuálni, mely osztályérdekeik előmozdítására jobban megfelel. Anélkül, hogy szemrehányást tennénk az uralkodó osztálynak évszázadokon át elkövetett bűneikért, mit le úgy se tagadhatnak, némileg naivnak és könyve többi részével disszonánsnak találjuk azt, hogy szemrehányást tesz a feudális nagy uraknak, amiért érdekeiknek megfelelő jogot erőszakolnak ki a törvényhozás tényezőitől, vagy erőszakolnak rá a törvényhozásra.

Bár a jog keletkezésének posztolátumául nem azt tartjuk, hogy az küzdelmekben elgyötörve és érdekeken átpréselve jöjjön létre, mégis a mai osztályokra és érdekekre tagolódott társadalomban a jog megszerzésének egyedüli módja a küzdelem. Az uralkodó osztály nagyon jól tudja, hogy vele szemben igen erős más érdekek és érdekkörök állanak, melyekkel szemben, hogy prioritását megtarthassa, erős küzdelmet kell folytatnia. És meg kell vallani, hogy az uralkodó osztály a jogért való küzdelemben igen nagy energiával vesz részt. Az osztályöntudat, minek az ilyen küzdelemben elsőrendű fontossága van, az uralkodó osztályban nagyszerűen ki van fejlődve. A legkisebb mozgolódást, mely érdekeik, vagy azok védelmére szolgáló jogaik ellen irányul, vehemensen és egyöntetűen verik vissza. Mindez az egyöntetűség, tervszerűség és azon kifejlődött osztályöntudat, mely a feudális osztályt a jogért való küzdelemben vezeti, például kellene, hogy szolgáljon a többi osztályoknak, melyeknek érdekei bár több-több irányban szintén divergálnak, viszont igen sok irányban interferenciálódnak is.

A nemzeti jog és a demokratikus fejlődés most érdekellentétben állanak, mert az uralkodó osztály céljait, érdekeit keresztezi a demokrácia fejlődése és éppen azért küzd is ellene. De soká ez nem tarthat, nem szabad tartania, mert a feudális uralom súlyos nemzeti defektusokat és a nemzeti érzés lerontását okozhatja, mint ezt volt bátor kimutatni Rudolf Ihering. Így tehát a szó szoros értelmében hazafias cselekedetet követnek el azok, kik a földbirtokos osztálynak nemzeti joggá deklarált jogával szemben, egy szélesebb alapon fekvő, több érdeket kielégítő, ennélfogva nemzetinek inkább nevezhető jogért és ezzel parallel mintegy annak támogatására, a demokrácia fejlesztéséért küzdenek. »Küzdenek« hangsúlyozzuk, mert ama nagy erővel és meggyökeresedett tradícióval szemben, mellyel az uralkodó osztály érdekeit körülbástyázza és védi, békés kivárással és egyezkedéssel elérni nem lehet semmit.

S így mindazokat, kik demokratikus jogért küzdenek, csak a Ihering imperativusával buzdíthatjuk, »Küzdelemben találd meg jogodat«.