Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 7. szám · / · Figyelő

Berény Róbert: Az U. M. Z. E. március 22-i hangversenyén

Termet betöltő nagy közönségnek zongorázták, klarinétozták és énekelték a legfiatalabbjaink legújabb dolgait (mindegyikét ezúttal először).

1. Selden: Zongora-hegedű szonáta. Több tételes mű. A kis lassúban egy leány zenéje szól, egyebütt csak egy zenész zenéje. Sokszor absztrakt, faute de mieux. Aztán kissé gyerekesen, magát fékezni nem tudó, szeszélyes - talán csak túl játékos.

A két hangszer együtthangzása nem jól keveredő. A zongorát zongorásan szólaltatja meg, a hegedűt nem eléggé hegedűen. Általában a zene hatása a megszólaltató hangszer hangzásának, illetőleg e hangszer hangképessége kihasználásának és érvényesítésének függvénye és nem megfordítva.

2. Zágon: Zongoraszonáta desz dur. Beethoven A dur zongoraszonátája inspirálhatta, annak az apropójából írhatta - valószínűleg. Zágon e dolgának egyik nagy érdeme az, hogy a szonáta hangulata teljesen beváltja a desz hangnem hangulatígéretét. Ízlése differenciált és ha általában Debussyt áhítoz, zenéje lágy anyagú, modulálásokkal kapcsolódó, profiljai elmosódók - ha most ehhez a lelkét Beethovennek ajánlja, akkor muzsikája megizmosodik, keményebb állományúvá szilárdul a kenés vagy gyúrás helyett metszhet is, élesebb profilokat rajzol. Érzéseiből egyenesen lesz zene, esetleges töprengése csak az a kontrol, melyet ízlése gyakorol.

Szonátája két tételes. Az első (lassú) expozíciója egy szép melódia, el tudnám fütyülni - olyan zene! Szonátaformai szempontból, hogy a fő-, mellék- és zárótéma úgy kapcsolódjék egyik a másikhoz, hogy tagoltságuk egy belső, érzelmi tagoltság legyen és ne egy külső beosztottsággal feltüntetett, hogy az egy ember zenéje legyen és ne csak a zene zenéje - kitűnően oldotta meg Zágon ezt a tételt. Csak a visszatérés pontján lesz a főtéma - az én ízlésemnek (talán hibája folytán) - kissé görögtüzesen harsogó, egyébként erősen megtartja a hangulatot egész a befejezésig. A második tételt szkereós pajkossággal indítja meg. Néha megáll, ilyenkor belecsöppent az első tételből egy-egy darabkát - aztán egy nekiiramodással végez az egésszel. Zágon egyike a rátermetteknek.

3. a) Molnár: Dalok. A versszöveggel adott érzelmek Molnárból - úgy láttam - ezúttal improvizálás hatását keltő illusztrációkat váltottak ki. Kissé tunyán csinálta a dolgát. Ha jobban keresné azokat a hangokat, melyeknek kifejező erejük érzelmét teljesen fednék, ha úgy kvalitatíve mint kvantitatíve mélyebben járó és nagyobb volna a kitalálása, akkor egészítődnének ki ezek a dalok azzá, amit egyébként a feltétlen előkelőséget jelentő szférájuk megkíván.

A szavakat monotonon énekelteti, nagyrészt egy szót, ha több tagú is, egy hangon énekelnek ami kellemesen természetesíti recitatív hatásúvá melódiáit, viszont alkalmat ad ezáltal, hogy azok a fontosabb szavak, melyekre több hangot énekelnek nagyobb intenzitást nyerjenek (»Gea«).

b) Fenyves: Dal. Súlyos lépésű ember, az ügyért való lelkes hevüléssel gyömöszöli erős hatásúvá az - ínyemnek nagyon jól eső - modern harmóniákat. Úgy mondja, hogy zenekart és színpadot kívánt a dalának, mintegy drámai zene - operakísérlet. Tudom, ha gondtalanabbul élhetne, ha alkalma volna produktívabbnak lennie, kopással csiszolódnia, hamarabb bújna ki tehetsége magva.

Aki zenekarra gondol, annak a zongora csak zongora. Csodálom, hogy mégis ennyire ki tudta használni ezt a hangszert. Dalát nem könnyű dolog énekelni, de sok alkalmat ad az énekhang szépségeinek érvényesítésére. Valósággal egy kis szerep. Érdeklő.

c) Radnai: Dalok. Ez a jelenség: Radnai azért tetszik nekem, mert fiatal és tele van lehetőségekkel. Mosolyogva csinálja a dolgait - »kirázza« őket és ilyenkor bizony nem nagyon válogatós. Mintha az ő produktivitása és modernsége inkább ambíció volna, mintsem valami közvetetlen megnyilatkozás. Feltétlenül tehetséges fiú, ki tudja, mivé fog fejlődni!

4. Weiner: Ballada klarinétra és zongorára. Weiner dolgait három csoportba tudnám osztani. Az egyikbe sorozott művek keletkezésekor azt mondhatta volna: »Zenét akarok írni, mely minden szempontból tökéletes legyen, olyan, mint a klasszikusoké.« A másikba sorozottaknál ezt: »Újat akarok alkotni. És ha senkinek sem tetszenék, az sem baj! Legyen az mégis olyan nagyszerű zene, amilynek én elképzelem.« Végül, melyeknél így szólhatott: »Úgy akarok zenét írni, ahogy az nekem jólesik és ezáltal azoknak is, akik hallják.« Elsőbe soroznám a vonóstrióját, másodikba a vonósquartettjét, két nagy zenekarra írott szkercóját (A-dur és D-dur) és a három zongoradarabját, a harmadikba pedig a zenekari szerenádját, egy készülő hegedűszonátáját és ezt a zongoraklarinét balladát.

A tény, hogy a nagy tömegből eddig is Bartók, Kodály és Weiner emelkedtek ki, bizonysága hivatottságuknak. Bartók aszketikus, Kodály meggondolt és Weiner érzéki zenét csinál. Bartókot és Weinert feltétlen mestereknek tartom, akiknek csak annyi a közösségük, hogy mindketten ma élnek és ma alkotnak.

Weiner mai muzsikáját jellemzi az olyan melódiák kitalálása, melyek őserejűek, tetszésünkön uralkodók. Emlékeznünk kell rájuk és ha nem tudunk, mégis akarunk, segítségül hívjuk a hozzájuk tapadt emlékeinket és ez asszociációk útján, ha talán arra gondolunk, hogyan állott a dobogón a klarinétista, milyen kifejezésű volt a fájástól meggömbölyödött arca - sikerülni is fog. Különben a melléktémájának melódiája ilyen. Tanulmányozásra méltó, hogyan használja a klarinétot, illetőleg zenei kitalálása, mennyire olyan, ami csak klarinéton hangzik jól. Amikor a klarinét bugyborékol és gurguláz, olyankor a zongoraszólam olyat csinál, mint aki az ilyesmit nyugodtan tűri. Ahol pedig a klarinét dalol, ott a zongora pergeti, fonja halóját gyorsan tolakodó hangokból a melódia köré. Harmonikája a legelőkelőbb, állandóan kellemesen lep meg modulálásaival. Weiner polifóniája típusa az olyan »Reiner Satz«-nak, amelyik akárhány szólamú, azok közül egy sincs, mely ne jutna érvényre, annyira követhető mindegyik.

Felépítése a következő: egy gyorsabb menetű dologgal kezdi, valami olyan klarinétszerű gondolattal, ami magában hordja az egész tételnek utána megvalósuló lehetőségeit. Melléktémájából építi meg a megnyitás (expozíció) utolsó részét is, amely dinamikai kulminációs pontja az egész tételnek. A visszatérés előtt egy csendesebb részt illesztett be, mintegy lassú tételt. Amit az előbb belső tagoltságról mondottam Zágon szonátájánál, azt itt bárki könnyen követheti, annyira élesen helyezkednek egymással szembe a hangulatváltozások. Van egy része a balladának, ahol olyan heroikus, győzedelmes ujjongással kilökött széles hangokba emelkedik, amilyenhez hasonlót csak Beethovennél (és néha Wagnernél) találtam.

A tételt meghatóan fejezi be. A közönségre tett hatásáról elég, ha annyit mondok, hogy az egész tételt megismételtették. Kevés ilyen sikerre emlékezem és íme örülhetünk mester és közönség egymásnak.

5. a) Kodály: Dalok. Különös ember Kodály. Nem produktív, amit csinál nagyon meggondolt, (nem úgy értem, hogy óvatos volna, sőt, igen elszánt) megrágott - mint aki érzi felelőssége terhét. Ez pedig (nála) a tehetséggel egyenlő nagy ambíciót jelenti. Dalairól egyszeri hallás után nem lehet sokat mondani. Fene erős legény, a népdalok gyökerébe a legmaibb kultúrát oltja. Mindenkivel van valami rokonsága és éppen ezért senkivel sem. Ő Kodály Zoltán.

b) Balabán: Dalok. Meglepően hatottak a hangversenyen. Ha egy hangversenyt egységnek nézek (melynek tagoltsága az egyes előadott művek egymásutánja), akkor automatikusan jelentkezik a legkiemelkedőbb dolog és így tovább a különböző hatást illetőleg tetszést jelentők. Csak egységben kell látni az egészet - és íme akkor az mondódik, hogy Balabán dalai voltak a sok dal között a legérdeklőbbek, talán a legszebbek, bizonyára tehát a legjobbak is. Az elsőnek harmonikája, exkluzív modernsége kitűnően áll, bizonyos kellemes, odavaló monotonságot hoz ki vele. A második dal, amit a Tiszára írt, gyönyörűen emelkedik, ilyen belső naggyá dagadást ily észrevétlenül megcsinálni csak egy feltétlen rátermett, valószínűleg még sokra képes ember tud. Dalai kitűnően hangzanak, a zongora épp oly változatosan színes, mint az énekhang - és a kettő keveredése tökéletes.

c) Zágon: Dal. Egyik jól sikerült kompozíciója - szintén. Különösen a dinamikájával, az így elért folytonos erősödése e dalának kötötte le figyelmemet. A vége felé egészen hatalmassá szélesedik: belső és külső forte! Adyt teljesen megértette - és minthogy ugyanakkor jó zenét is csinált - a legjobb Ady megzenésítések közül való - talán a legjobb.

Az előadóművészek közül Gervay Erzsi kisasszony, a Népopera tagja lepett meg legjobban. Egy - a m. kir. Operaházhoz tartozó énekes úr az utolsó percben (a hangverseny előtt cca három nappal) faképnél hagyta az U. M. Z. E.-t, énekelnivalóját pedig ezalatt a rövid idő alatt tanulta meg Gervay és, íme, kitűnő sikerrel léphetett fel. Aki énekes erre képes, annak muzikalitása feltétlen a legkitűnőbb. Hangja gyönyörűen csengett - egyike azoknak a hangoknak, melyeknek keresztmetszete nem túl kerek és anyaga valamilyen nemesebb ércszövet. A sok buta éneklő énekes között öröm tudni egy ennyire zenész-énekest, intelligenset, akinek deklamációja nem a szuggesztívek, elszínészkedők közül, hanem a dolgokat egyszerűen közlők közül való.

Waldbauer Imre nem játszhatik másképp, mint jól. Zágon igen értelmesen, inkább keményen zongorázott. Egyike azoknak a zeneszerzőknek, akik a maguk dolgát is jól játsszák. Balabán zongorázása, különösen a Weiner dolgában, meglepően művészi, plasztikusan és energikusan ritmusos volt, meglátszik rajta, hogy néhány hónapig karmester volt. Billentése rendkívül lágy és éppen ezért modulálható.

Haják Ferenc a klarinétfújás mestere. A hangszere nehézségeit épp úgy leküzdi, mint a zenéét, melyet játszik. Fiatalsága képesíti arra a közösségre, melyet az ilyen modern zenével érez, mert különben nem lett volna képes a dolgot ily jól interpretálni.

Az U. M. Z. E. kétségtelenül a legzeneibb, legmaibb és legintelligensebb zenei egyesülés Magyarországon. Anyagi előrejutását a közönség - végre, a részvételével - elősegíti. De még mindig nem eléggé. Úgy kellene azt csinálni, hogy minden adófizető polgárnak az U. M. Z. E. tagjává kellene lennie. Akkor tudnának ezek a fiúk olyat produkálni amiről koldulhatna azután a Szimfóniai, Filharmóniai és a többi zenekari és egyéb zenetársulat. Ismételten így szólok: Hölgyeim és Uraim, legyenek az U. M. Z. E. tagjaivá, járjanak el a koncertjeire és fizessenek a jegyekért!