Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 24. szám

Szép Ernő: Szonett

Fehér pillangó... fésűlő köpenyben
Tükre előtt űlt, haja szerteszét,
Jöttem, felröppent és megcsókolt engem
S a két vállamra tette két kezét.

Hadd mondom el e halvány, semmi dolgot,
Hogy a tükörbe tévedt a szemem
S onnét egy anda délibáb mosolygott,
Egy tündér pillanat tréfált velem.

Nem volt dicsőbb ábrándjaim közt semmi,
Mint vállrózsás szép ifjú tisztnek lenni:
Már elalúdtak suhanc vágyaim -

S bájoltan álltam a tükörrel szemben,
Kedvesem két kezét bámultam csendben,
A rózsákat a tisztnek vállain.