Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 22. szám

Faragó Miksa: Görgei

Mikor bevégződött a nemzet önvédelmi háborúja, megkezdődött a nemzet vezéreinek önvédelmi harca. Börtönök mélyéről és külföldi menedékhelyekről bőségesen áradt az írás: csupa vád és csupa védelem... A börtön levegője s a hontalanság fájdalma elvarázsolta ezeknek az embereknek ítélőképességét. Ők, akik a nemzet szenvedő feljajdulásának hatása alatt nyúltak kardjuk után, akik nagyrészt csak akkor kerültek a tömegek fölé, mikor az elégedetlenség lángja már hatalmas vérfoltokat vetett a magyar földre, ezek az emberek most valami misztikus ráhatás nyomása alatt vadbőszen olvasták egymás fejére a vádat: azért volt háború, mert te csináltad!... azért bukott el a harc, mert te elárultad...! Az évtizedek egész könyvtárává növelték a magyar önvédelmi harc irodalmát, de e dús könyvtárban nem akadunk az önvédelmi harc kitörése és elmúlása igazi okainak megvilágítására.

A mozgató erők kialakulásának, felvonulásának és elhelyezkedésének okait, módjait és körülményeit hiába keressük ezekben a könyvekben. Itt minden csak személyi ügy és ezeket a könyveket végigolvasva könnyen áldozatává válhatik az ember annak a felfogásnak, hogy a magyar önvédelmi harc a személyi aspirációk és a hatalmi érdekek eredőjének eredménye volt.

Görgei Artúrnak, az egykori diktátornak előbb németül s most magyarul megjelent könyve szintén ezek közé tartozik. Védirat akarna lenni, de tulajdonképp vádirat. Védeni akarja cselekedeteit Kossuthnak a vidini levélben kifejtett vádjaival szemben, s tulajdonképpen nem védi meg magát, hanem bevádolja Kossuthot. A diadalmas hadvezér taktikai tudása csődöt mond, amint nem kard, hanem toll van a kezében. Nem kell ide vád és nem kell ide védelem. Ide az akkori helyzet őszinte feltárása és logikus megvilágítása szükséges! Ha Görgeinek védelemre van szüksége, ez jobban megvédi mindennél. Kíséreljük meg tehát odavetett vonásokkal megrajzolni azt a miliőt, amelyben a diktátori hatalom Görgei kezeibe került, s amelykori működéséért a honárulás tüzes szekrény hajszolták őt vagy négy évtizeden át.

Az 1849 június végén vívott csatákban a honvédség elvesztette a fővárost. A császári csapatok több napi járóföldre voltak ugyan még Budapesttől s e kettő között ott állott még Görgei serege is, de az Ács melletti csatavesztés után Görgei gyöngének érezte hadait az ellenséges erők feltartóztatására s Pestet június 28-án este írt jelentésében feladni tanácsolta. "A kormány meneküljön haladéktalanul Nagyváradra, vigye magával a bankót (bankógyárat) és minden készletet, mert engem túlszárnyalhat az ellenség, mi okból nem vagyok képes a fővárost csak 48 óráig is biztosítani.... A nemzeti kormánynak hosszú fontolgatásra e jelentés után nem volt már ideje: rövid tanácskozás után elhatároztatott: Szegedre vonulni. A július 2-ára hirdetett képviselőházi ülést ugyan még megtartották Pesten, de mikor a képviselők összegyűltek, akkor a társzekerek ezrei már útban voltak az összegyűjtött készletekkel az új székhely felé.

E napokban azonban már nemcsak a harctéren állott rosszul az önvédelmi harc ügye. Rosszul állottak már a pénzügyek is. Egy kevésnyi pénzzé vert és veretlen ércen kívül semmi pénze sem volt a kormánynak. Kossuthnak Bemhez írott leveléből (június 26.) ez minden kétséget kizáró módon megállapítható: "kész tartalékpénzünk és lőszerünk nincs - a folytonos háború miatt sohasem juthatunk ehhez... Bankjegytartalék tehát nem volt s ennek következtében azon naptól kezdve, midőn a nyomdagépek Pesten szétszedettek, három hétre nagyrészt megszűnt a csapattesteknek pénzzel való ellátása... Kossuthnak napról-napra a legélesebb kifakadásokat kellett eltűrnie. A legnagyobb baj (nem is szólva arról, hogy lőszer nélkül 1849-ben már nem lehetett háborút viselni) az volt, hogy Szegeden a nyomda felállítási munkálatai csak lassan haladtak előre s csak július 17-18-án voltak az első gépek működésben hozhatók. Addig pedig szünetelt minden nagyobb kifizetés és a kérelmező (ha nagyon erőszakoskodott) pénz helyett kapott - egy levelet. Görgei is csak azt kapott. Július 8-án, mikor éppen Szegedre volt utazóban Kossuth, Cegléden kézhez kapta Görgei pénzt sürgető jelentését. Azonnal válaszol neki: "Senki sem érzi jobban, mint én - írja levelében - azon megmérhetetlen szükségességét, miszerint a hadsereg pénzt kapjon; senki sem tudja jobban, mint én, hogy mily rossz benyomást teszen az, hogy ha a nép szolgálványai nem készpénzzel fizettetnek... 14 napig most semmi pénzt sem lehet teremteni. Ez a következése a hirtelen feloszlásnak, melyen én nem segíthetek. Ennélfogva nincs már most más mód, mint néhány napig mindent, amit csak nyugtatványok vagy utalványokkal födözni lehet, készpénzen nem fizetni...Erdélyből is egyik sürgetés a másikat éri. Teleki ezredes, a hadsereg főintendánsa (aki tehát legjobban ismerhette a küzdő sereg gazdasági helyzetét) egy július 6-án írt jelentésében megkapó módon ecseteli azt a nyomort, mit a pénzhiány idézett elő a csapatoknál: "Adósok vagyunk - írja - a felszereléshez szükségelt ruha és fegyverneműekért 100 ezeren felül, élelmicikkért szinte annyival. Az ellenség előtt álló zászlóaljaink egy része június hóra, tisztjeink nagyobb része két-három hóra nem kaptak zsoldot... A kereskedő, ha az előbbi szállítmányáért nem fizettetik, úgy vállalkozásra képtelen. A mesterember enélkül nem dolgozik. A termesztő nem ad, nem adhat hitelbe, mert ha az általános pusztulásból megmentett kevés maradék gabonájáért pénzt nem kap, éhen kell meghalnia. A raktárainkban volt élelmiszerek a hosszas havasi és fehérvári (gyulafehérvári) táborozás által teljesen elfogytak - részben még kifizetve sincsenek - s már felemésztettek. Az öltönyök egy része már el is van viselve, míg kelméje még mindig fizetetlen. Mit mondjak az elégületlenségről, mely a zsold elmaradásáért a katonaság soraiban kitör?!... A jövendő Isten kezében van. A sikerről senki sem biztosíthat. Tudom, a pénz nem minden s közvetlenül azzal az ellenséget megverni nem lehet, de azt is tudom, hogy ha a hitelezőket ki nem elégíthetjük, azonkívül, hogy a hadsereg, melynek verekednie kell, nélkülözésben szenvedend! a kormány hitele csökkenni, a bizalom benne fogyni s elveszni fog, s azt merem mondani, hogy ezen esetben az itteni körülmények közt hazánk megszabadítása, fajunknak a kiirtástól megóvása nemcsak nehézkessé, de sőt kétessé válhatik... e szomorú jelentéssel csaknem egyidejűleg kapta meg Kossuth Bemnek levelét is, melyet ez a rettenthetetlen ember július 8-án küldött neki az erdélyi harctérről s melyben szomorúan panaszolja, hogy mily nagy hiányt szenved a sereg, s mennyi kellemetlensége van az aprópénz teljes hiánya miatt. Különösen ez utóbbi megszüntetésére kéri 800 ezer pftnyi 30 és 15 krajcáros azonnali útnak indítását. Kossuth július 16-án válaszolja meg Bem jelentését. Értesíti őt a legújabb hadieseményekről és terveiről, majd rátér a pénzkérdésre: "Megteszem, amit ember tehet; isten nem vagyok; semmiből nem teremthetek. Egy év óta semmi bevétel, üresen átvett pénztárak és had!... Ez nem csekélység, tábornok úr! Türelmet kérek, Isten nem vagyok... Ön 800 ezer forintot kér 30 és 15 krajcárosokban. Kérem felszámolni, hogy erre 9,600.000 nyomás szükségeltetik, mi mellett emberi kezek által (gőz nem használható) csak 20 sajtó dolgozván s egy perc alatt 10 nyomás történhetvén, éjjel-nappal dolgozva 35 nap kívántatik csak ez összegre!... Mi emberileg megtehető, megteszem. Többet nem tehetek!... Görgeinek ugyanily tartalmú levelet küldött július 26-án, kit azonban már arról is értesíthet, hogy Szegeden serényen folynak a jegynyomda felállítási munkálatai s néhány nap múlva már lesz pénz, "...ha meg nem ugrasztanak Szegedről.

Szegeden azonban nem dolgozhatott sokáig a nyomda. A hadiesemények csakhamar a város elhagyására kényszerítették a magyar kormányt, amely Aradra menekült s magával vitte legfőbb éltető elemét, a bankógyárat is. Aradon azonban alighogy leszedték a szekerekről a gépeket s közülök néhány kisebbet felállítottak, már megjött annak a híre is, hogy Schlick tábornok augusztus 4-én megszállta Makót, miáltal Dembinszky kényszerítve lőn a Maros-vonal feladására. Arad tarthatatlanná lőn, a magyar kormány menekülni volt kénytelen. A bankógyár egy része azonnal szétszedetett s augusztus 5-én Lugos felé útnak indíttatott. A gépek másik csoportja (miután továbbszállíttatásukhoz már nem volt elegendő igavonó jószág) gondos becsomagolás után az aradi vár kazamatáiban helyeztetett el... Öt napon belül másodszor rakatott szekérre a magyar kormány bedugult pénzforrása, a bankógyár - a repülő nyomda, mellyel augusztus 7-én érkeztek Lugosra, az új állomáshelyre. Duschek pénzügyminiszter vezetésével azonnal hozzákezdtek a gépek összeállításához. Semmire se juthattak. A munkálatok elején megérkezett a temesvári csatavesztés és Erdély elestének híre! Ezzel a lugosi pozíció is menthetetlenül elveszett. Duschek ismét szekerekre rakatta a gépeket s elindult Arad felé. Arad pedig Görgei kezében lévén, az ő rendelkezése alá került a pénzgyár is, mely eddig Kossuth rendelkezése alatt állott. A jegynyomda elvesztése döntő befolyást gyakorolt Kossuth további elhatározásaira. Ez lévén az egyedüli eszköz, amellyel a had ellátásához szükséges összegeket kiteremtette, mikor ezt elvesztette, elvesztette a sors jobbrafordulásába vetett minden reményét is. Úgyannyira, hogy mikor Görgei felszólította őt Aradon a kormányzóságtól való visszalépésre, aláírta lemondását s útnak indult a hontalanság felé. Görgei diktátor lőn s átvette a hatalom gyakorlását. Hogy milyen volt ennek a hatalomnak a nagysága? Nos, aki a temesvári ütközet utáni helyzetet (a csapattestek elvágattak egymástól, tehát együttes fellépésük lehetetlenné vált s azonfelül teljesen körülzároltattak az egyesülten operáló orosz és osztrák hadak gyűrűjébe) nem tudja magának megrajzolni, annak Kossuth saját szavai megadják a választ a vidini levélben:

"...két hét óta nem volt egy fillérünk sem, a hadsereg nem kapott zsoldot és... éhezett? A nép és a demoralizált hadsereg kívánni kezdte a békét mindenáron...

...Íme, így nézett ki a magyar hadsereg 1849. augusztus 13-án, mikor Görgei lerakta a fegyvert az oroszok előtt. Mit mondtam: lerakta? Nem! És százszor: nem! A nemzeti hadsereget meghajszolták, körülzárolták, kiéheztették és - elvették fegyverét. Egy héten belül ugyanis akár Görgei nélkül, akár Görgeivel, sőt Görgei dacára is pozdorjává zúzatott volna a magyar sereg. Lelkesedéssel és honfibúval ugyanis nem lehet az ellenséget leverni. Ehhez puskapor, élelmiszer, pénz és ruházat is kell. Ezek pedig már májusban elfogytak; akkor, amikor a honvédség a legnagyobb feladatot oldotta meg: amikor ostrommal bevette Budavárát.

A szabadságharc is akkor bukott el: 1849 májusban. Budavárának dicsőséggel teljes ostromakor.

...Bűnös-e hát Görgei? Én csak azt mondom, amit Kossuth írásaiból megállapíthatok: katona volt és teljesítette kötelességét. Még azt is, ami másnak nem tetszett. Sőt teljesítette azt is, ami neki sem tetszett?

Görgeinek nem kellett volna két vaskos köteten át védekeznie. Görgeinek egy vékony könyvecskében kellett volna megírni az önvédelmi harc történetét. Mert az önvédelmi harc hiteles története egyben Görgeinek legjobb védirata is.