Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 21. szám · / · Figyelő · / · Fenyő Miksa: Attila

Fenyő Miksa: Attila
Márkus László drámája

1.

Az első felvonás közepe táján a darab elhagyja valahogy a nézőt; az ember lelkendezve még néhány kísérletet tesz, hogy utolérje, azt mondja magában: Velimir... tűzvész... ki is gyújtotta fel... Gundahár... azután belátja, hogy hiábavaló minden igyekezete, hátradől székében és engedi, hogy a színpadról alásüvítsen az alexandrinusok számuma, hangulatokat, impressziókat, mindent maga alá temetőn. És mégis, mikor másnap az ember a bírálatokat olvassa - ordító cowboy lovasbravúrokat -, valami becsületes szánakozás fogja el: hogyan, hát szabad ez? lehetséges ez? egy mű, melyen, mit tudom én, micsoda ambíciókkal és reményekkel pepecseltek évekig, bizonyára gyöngéd ujjakkal - talán leggyöngédebben akkor, mikor szegény komédiások kérlelhetetlen szigorral fejeztettek le - melyet bízva érleltek az időre, mely beteljesedését hozza, így tapostassék agyon azoktól, kiknek semmi köze az íróhoz és az irodalmi munkához. Az ember valami "mentésre gondol, várja az impressziókat, melyek segítségére legyenek nemes felbuzdulásában, még egyszer végiggondolja a darabot, ha csak tíz jó szó, néhány igazi emberi vonaglás... végiggondolja, megkeményíti magát és - hogy is mondják csak? - "engedjünk szabad folyást az igazságszolgáltatásnak!