Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 21. szám · / · Kuncz Aladár: Gyulai Pál Pákh Alberthez írt levelei

Kuncz Aladár: Gyulai Pál Pákh Alberthez írt levelei
I.

Gyömrő, 8. 5. 851.

Megszólítás nélkül írom e levelet, mert azt sem tudom, miként szólítsam. Hanem ez nem sokat változtat a dolgon. Anélkül is azok maradunk egymás irányában, amik voltunk, s azok leszünk, amik lehetünk. Aztán van Uhlandnak egy szép költeménye a szerelemről, melyet én a barátságra is alkalmazok. A szellő szereti a virágot, pedig soha sem vallotta meg azt [**] . De ez igen érzékeny, ön pedig nevetni szeret az ilyesmin. Azért a dologra.

Igen sajnálom, hogy eljövetelemkor nem találkozhattam önnel. Meg is akartam még jó reggel látogatni, de késő fölébredésem miatt lehetetlen volt. Hanem levélben is elmondhatom: áldja meg az isten. Tudom, ön is szívesen rámondja, a többit pedig mindketten odaképzeljük.

Itt küldök egy cikket; gondolom, nem hosszú; különben adataim a legjobb forrásból merítvék. Az irodalomtörténet ügyében egy-két hét alatt írni fogok önnek s már fél hónap múlva az egészet elküldöm [*] .

Midőn elbúcsúztam Garaytól, kért, hogy ha még találkozom önnel, említsem meg: nagyon szeretne önnel találkozni némi életrajzi adatok végett, s minthogy ő beteges, legyen szíves ön meglátogatni.

A régi conversátions-lexikon egy darabja, melyben a m. irodalom története van, önnél maradt. A könyv nem enyém; azért legyen szíves e levelem átadójának, Fekete Mihály vagyis Kopasz Lászlónak átadni.

Én e hosszú hat hónap alatt egyszer-másszor fölkeresem leveleimmel. Ha ön nem restelli válaszolni, ezeriben egyszer, ím itt van a címem: Gyulai Pálnak Marosvásárhely, Gernyeszeg. Ha valami adat vagy olyasmire lesz szüksége, mi csak Erdélyben feltalálható: parancsoljon velem, mint szokják mondani az erdélyiek.

Csengerynek köszönje meg nevemben azon szívességet, hogy a Szónokok könyvét olvasás végett átkölcsönözni ígéré. Mondja meg: már megkaptam s el is olvastam. De azt igen sajnálom, hogy dolgaim miatt nem tehettem nála tiszteletem. Majd elmegyek a II. kötet után.

Isten áldja!

Ne feledkezzék el rólam!

Gyulai

 

[**] ** Das Lüftchen mit der Rose spielt, - Es fragt nicht: "Hast mich lieb? - Das Röschen sich am Taue kühlt, - Es sag nicht lange: "Gib! - Ich liebe sie, sie liebet mich, - Doch keines sagt: "Ich liebe dich. (Lauf der Welt) - E versben Gyulait bizonyára az kapta meg, ami az ő legbelsőbb természetéhez tartozott, az érzelmeknek szótalan, s mégis mindent megértető kifejezése. Ő is azon emberek közé tartozott, kik legmélyebbről jövő és legkikívánkozóbb érzelmeiket egy szóba vagy egy felkiáltásba komprimálva fejezik ki vagy még gyakrabban, mintegy irtózva a szótól, szemükbe vagy egy mozdulatba helyezik ki. Ezt a tulajdonságát igen érdekesen jellemzi Riedl Frigyes róla szóló esszéjében. (Bud. Szemle 1910. 407. sz. 164. és 186. l.)

[*] * Az Újabbkori Ismeretek Tára számára.