Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 21. szám
Ó Líra, bársonyhomlokos
Szikrázófürtű férfiangyal,
Te drága vendég, szép, okos,
Szelíd szemmel és aranyhanggal.
Ó Líra! sír a költő, lásd.
szenteld te dallá e sírást!
Ó lépj magányos nőszobámba,
Hol várok ébren, egyedűl,
Szívem kigyúl, ő lesz a lámpa
S a búm terítem szőnyegűl.
Így várlak én, mert földi férfi
Megszentűlt vágyamat nem érti.
Te ifju szent, szememre hints
Vizéből vizióknak
Amelynek minden csöppje kincs,
Dús kincse bús siróknak - - -
E bűvös vízzel hints meg újfent.
Kigyúlt szívem, a csodalámpa...
Ó Líra, bársonyhomlokú szent,
Jövel magányos nőszobámba!