Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 17. szám · / · Figyelő · / · Szép Ernő: Kucséber-kosár
Szines, lankadtan libegő lampionok, melyek meghatottan és derűs gyámoltalansággal - homályos verébszemecskéhez hasonlóan - fénylenek, pislognak furcsa kis tabáni és kültelki utcák, groteszk és bánkódó kis pofák, kávéházi szalonok, szomorúan bukfencező bábualakok felett. Derűs fintorral cigánykerekeznek tova ötletek tragédiák felett, megcsüggedt fővel, a bánattól hunyorgó szemmel vizsgálják, érzik a különösmód csüggeteg voltát egy és más nevetséges és ügyefogyott holminak. Kedves és édes cikkecskék, melyek, mint álmatag és pajkos csöpp leányok mamájok tövében, meghúzódnak a nagypohú riportok, fásult politikák, izgalmas és rendőries hirek árnyában, most összegyűltek a kis füzet dedójában, ragyogó, nagyszerű, szalagos, komolykodó leánykák, fiúkák, kik viháncolnak, gaminkodnak és kiknél hamarosan eltörik a cserép.
Üdítő, illetlenkedéseiben is illemtudó nursey e kucséber-kosár. Egy kedves, kivágott kis macskára emlékezek alkalmából, ki kis kimonojában, karjaim között himbálva torzóját monoton és hervatag altató nótát zümmögött, eszembe jut a két pompás, telt pici kölyök, kik négykézláb vágtatnak a fantasztikus szőnyegeken, feltódul örömömbe mindama báj, csöppség, derűkönnyes melancholia, mit az események hajladozó és őszülő fájáról összeszedtem, nem rázva le a vackort, de elkapva a megérve lepattanó gyümölcsöt.
Nem is a könyv a fő, melyben libegő szalagos cukorkák, ódon és nemes liqueurökkel töltött bonbonok vannak, miket ízlelő szerszámunkkal kiélvezve eltűntetünk az olvasottak sírboltjában; a bonbonničre a szekrénybe kerül... De érdekes az a felette bájos, lágy és gyengéd írói egyéniség, melynek bánatosan és mulatságosan finom en passant való megnyilvánulása a tarka, különös libbenő pilléknek eme derék, pompás gyűjteménye. Arcának melancholiájában is pajkos és tűnő grimace-a mosolyog elő a mondanivalók mögül, mint bájosan szomorú, pikáns arcocskája egy szűznek, ki kacéran elrejtődzik ujjainak elefántcsont paravánja mögött és ezüstcsengők csendülő nevetésével széttárja ujjait, hogy gyönyörködjünk parfümös tekintetjének hamvában, szemeinek dacos felajánlásában.