Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 15. szám

Lányi Sarolta: Esti búcsú

Kislány, eredj aludni már
Kis ágyad hűs ölébe vár
Aludni menj, mert itt az éj
Mindenki alszik már, ki fél.

Kisértetes nesz támad itt.
Ne bántsa, kedves, álmaid.
Te akkor álmodj és pihenj rég
Mikorra jő az éji vendég.

Nekem szól ez a zord vizit
De nem fél az, ki nem bizik
Ki nem bizik az életéhez,
Naiv izgalmat az nem érez.

Vagyok náladnál éberebb
S esztendőkkel hitetlenebb.
Én már tudom, hogy rossz az éj
S aludni jó, aludni kéj.

És mégis elkerül az álom
S az éj neszét szorongva várom
Majd halkan megnyilik az ablak
S a borzalmak meglátogatnak.

Vezérük: egy vad gondolat
Sziven ragad, ráz, fojtogat...
Mig végső szómat elsugom,
Aludj kislány, aludj hugom.