Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 15. szám
Im itten így ír, most is, egyre ír még
Az én elmásúlt, elfásúlt kezem.
Bár inkább (arcom eltakarva) sírnék!
De nem. Mosolygok, irok, vétkezem.
Mert vétkelem, hogy elmentem magamból,
A régi házból, házából szivemnek
Hol régi búm az úr és az parancsol.
E hivségtelenségért jaj, ki ver meg?
Amért hogy így elváltozott szemem
És idegenként nézem régi voltom,
Felejtem lassan távol életem
S a múltam drága mécsesét kioltom.