Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 10. szám · / · Jászay-Horváth Elemér: Halottak útja

Jászay-Horváth Elemér: Halottak útja
8.

Mentem tovább a pusztaságba, mentem.
Tünődtem még a zöld, örökzöld kerten,
A másik kerten, melyben éltem
S kiléptem mégis ajtaján...

És ekkor asszonyt látni véltem:
Arany nap tündöklött haján,
Vágyak borultak csípejére.
Hogy lángolt, égett, forrt a vére,
Hogy folyt a vérem, folyt a vérem!
És hogy szerettem...!
Már soha többé el nem érem,
S gyümölcstelen veszünk mi ketten,
Megyek tovább a pusztaságon át.
Óh édes csókok! Édes asszonyok!
Már szívemet és lábaim nyomát
Befolyja a felejtető homok.
Azt sem tudom: valóság volt vagy álom
Én életem, szerelmem és halálom.