Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 2. szám · / · Figyelő

Mindszenti István: Molnár Antal: Versek

Ez a monoton kötet, folyton ismétlődő versformáival, visszatérő témáival és ügyetlen rímeivel nem tud eljutni a benne lüktető érzések kifejezéséig. Sokszor kell végiglapoznunk, hogy nehézkes sorai mögött felfedezzük egy komoly és töprengő ember értékes lelkivilágát. És csak lassan bontakozik ki ebből a bántó egyhangúságból a hangulatnak valami határozatlan emelkedése az életuntságtól az érzékiség felé. De ugyanekkor ismét fáradtan olvassuk a hirtelen felhalmozódó, zavaros képkapcsolatokat, amelyeknek kidolgozásánál mintha a munkakedv cserben hagyta volna a fantáziát. Elszomorít ennek a sokat akaró embernek fájdalmas magakínzása, mert folyton ismétlődő hangulatok hullámzásában az élet hiábavalóságának megérzése és az élet után való makacs vágyakozás olykor egy-egy kemény és majdnem súlyos verssorban csattan össze.