Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 2. szám
Részvétlen szemnek szenvedőn kitárva
Ez a hajlékony, különös világ
Talán egy megalázott férfi álma.
Töretlen kőből igy hangolta át
Törékeny és szeszélyes porcellánba
Gyűrüs kezének csüggedt vonalát.
Igy formált izmos, zárt öklök helyett
Egy keskeny vállat, egy hajló fejet
Ő, aki itt járt, és hiába járt itt.
Ki márványtömbök kínját hordta tán,
Mig félénk, gondos ujjai nyomán
Fehér csipkéktől kivirult a kárpit.