Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 13. szám · / · Figyelő

Karinthy Frigyes: Gyökössy Endre: Magyar Muzsika

Gyökössy Endre egészen szimplán és józan és kedves egyszerűséggel megírta és józan és kedves egyszerűséggel kezünkbe tette ezeket a verseket. Adjon isten, fogadj isten, ennek okáért tehát én is egészen józanul és kedvesen és egyszerűen és minden "modern" esztétikai terminológia nélkül, amit Gyökössy Endre józan egyszerű és kedves melegével bizonyosan nagyon utál, szóval egészen józanul, egyszerűen és kedvesen meg próbálom magyarázni, hogy ezek a józan, egyszerű és kedves versek miért rosszak és nem jók.

Tudniillik. Gyökössy Endre jól érzi magát, vagy rosszul érzi magát, vagy tetszik neki, hogy este van, vagy szerelmes és azért elsétál a kapuja előtt és az ablaka alatt - ő érzi, hogy ezek a dolgok nagyon hatnak, na már most tehát ez az ő költészete (az összes elemek megvannak: tiszta érzés, meghatottság, belemélyülés a hangulatba stb. hisz az bizonyos). Mert ez csakugyan költészet is. Az ember érez ritmust, tud rímeket, a sorokat össze lehet állítani és benne van az, amit az ember érzett. Hát akkor csak jól van, nem?

Áttörtem jelesül magam
Tizennyolc iskolán
Nem juthattam hát a kenyérhez
Korán.

Ez csak becsületes és igaz, utána is lehet járni. Vagy:

Amikor várom egy-egy leveled
S hiába várom:
Elborúl arcom, mint vihar előtt
A nyári égbolt.

Ennek is utána lehet járni, tessék meggyőződést szerezni, igazán elborul az arca, ha hiába várja a levelet. Ez tehát vers lett, érzi Gyökössy Endre. Magyar muzsika. Ő ezt így tanulta Petőfi Sándortól, akinek műveiből "Petőfi élete költeményeiben" című sorozatot lehetett összeállítani középiskolák részére. Ez nagyon egyszerűen történt, a kitűnő Petőfi, ha fájt a szíve, akkor biztosan ezt írta:

Hej, a szívem, fáj biz' nagyon,
ugy fáj, hogy ki sem mondhatom.
Fáj a szívem, az életem
Az én elsóhajtott lelkem.

Vagy ha megházasodott:

Van már nekem feleségem
Azért vagyon egészségem
Feleségem aranyvirág
Amelyen a szerelem rág.

Így. Csakhogy Gyökössy Endre nem jól értékeli Petőfit, mikor ezek a versek reá hatnak. Petőfi zseni volt, vadlendületű, forrongó, nagy lélek, aki, ha egyszerűen s keresetlenül megírta, hogy mi történt vele: ebben az volt a különlegesen ingerlő, hogy ő a forrongó, nagy lélek, most ily egyszerű - férfias, különös és sajátos báj, egy nagyszerű és súlyos atléta gesztusa, mikor lehajol s szirmot emel föl a földről. Ha Petőfi csak azokat a verseket írta volna, melyekből a "Petőfi élete költeményeiben" című sorozatot összeállították: akkor ezt a sorozatot nem lett volna érdemes összeállítani.

Érzéseink, hangulatunk mindannyiunknak vannak és mindannyian igazán érezzük őket. De Petőfi és a petőfieskedők után, hál'istennek, a magyar muzsika rájött, hogy nem költészet még, lerakni ezeket az érzéseket, bármily közösek mindannyiunkkal s éppen annál kevésbé, hogy közösek. S nem költészet magában véve sem a keresetlenség, sem az érzés becsületessége és őszintesége, sem Szabolcska Mihály. Az érzés, hogy méltó legyen arra a nagyszerű s kivételes szerepre, melyet a versforma szuggesztív ereje ád neki minden műfajok felett - az érzésnek nemcsak őszintének s igaznak s intenzívnek - de elsősorban nagynak s kivételesnek s nem mindennapi szépségek hordozójának válogatja meg az igazi költő. Százezer kicsiny emberi érzést dobál el magától, míg aztán lelkét olyan döbbenti meg, mely egy a lélek mélyébe vetett különös s riasztó sugárral kapja meg az emberek szemét s tudattalan emóciókat vált ki s új és ismeretlen megértéseit új és ismeretlen érzéseknek. S százezer forró könny savából kell, hogy lekristályosodjon az a száz színbe törő üveggyöngy, mely végre úgy gördül le a költő szeméből, hogy versben mondhassa el: zokogok.

Nem a formák differenciálódtak csak, ó magyar muzsikusok s nem intézhetjük el olyan könnyen a kérdést, hogy egyszerűen azt mondjuk: a verstechnika tökéletesebb lett. Mi lettünk tökéletesebbek, ó magyar muzsika, mi, akik bekapcsolódtunk európai kultúrákba, átalakultunk és szenvedtünk, elgyötörtük érettetek a lelkünk és agyunk és pirultunk tiértetek - mi, akik aggódva gyakoroltuk százszor és százszor "egyszerű s keresetlen" mozdulatokhoz szokott izmainkat, hogy egyetlen vágást megtanuljunk a francia fleurette-el kezünkben, amit súlyos magyar kard ki nem paríroz minden ő keresetlenségével.

Gyökössy Endre mondhatja, hogy ő nem műköltészetet mível, hanem a népnek muzsikál, egyszerű nótát. Könyvét azonban beküldte a Nyugatnak s ezzel műköltészeti méltatást igényelt. Megadtuk.