Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 9. szám · / · FIGYELŐ · / · FENYŐ MIKSA: BIRÓ LAJOS NOVELLÁI: MARIE ÉS MÁS ASSZONYOK

SCHÖPFLIN ALADÁR: MARK TWAIN

Amíg élt, világ-híresség volt, azok közül való, akiknek betegségeit, anyagi bajait, utazásait, mondásait állandóan számon tartja az egész világ sajtója. Sőt ebben iskolát csinált: körülbelül ő volt az első író, akit rendszeresen szervezett újságreklám vett körül s az ő példáján indultak el azok a modern írók, akik éppen annyi vagy több dolgot adnak a riporternek, mint a kritikusnak. Alighanem ártatlan volt a maga személyére nézve ebben a reklámban, a kiadói élelmesség szervezte körüle és az amerikaiak hiúsága adta hozzá a visszhangos hátteret.

Vajon világhírével arányos volt-e az értéke? Ezt behatóbb tárgyalással lehetne csak elintézni, mint ez a kis megemlékezés. Annyi bizonyos. hogy specialitás volt; az első és egyetlen amerikai író. Poe Edgar kifejlődhetett, élhetett és dolgozhatott volna bárhol másutt, Longfellow szintén, Bret Harte novelláiban csak az anyag, a kaliforniai miliő az amerikai, a feldolgozás módja azonos az európai angol irodaloméval. Mark Twain csak Amerikában fejlődhetett ki olyanná, legjellemzőbb vonásaival Amerikában gyökerezik, igazi amerikánus.

Csakis a tengerentúli nyers, kiforratlan, ezerféle elemek össze nem olvadt konglomerátumából álló, egész valójával a gazdasági erőfeszítésben, az arany felhalmozásában élő társadalomban fejlődhetett ki az a stílus és az a humor, amelynek Mark Twain a mestere volt. Ennek a társadalomnak a mulattató művésze a cirkuszi bohóc s egyenesen a cirkuszi bohócságból lelkezett a Mark Twain humora. Komoly képpel bolondokat mondani: ez az ő stílusa. Figurát csinálni önmagából, hogy kifigurázhassa a hallgatóit. Úgy járni az élet dolgai körül, mint a cirkuszi Dummer Auguszt az erőművészek körül, amikor furcsa mozdulatokkal utánozza őket, ügyetlen testtel próbálgatja ügyességeiket. Komoly, okos dolgokat az abszurdumig túlozni, hogy ostobaság legyen belőlük. Olyan tükrökbe nézetni az embereket, amelyek a soványakat kövéreknek, a kövéreket soványaknak mutatják. Úgy mondani az igazat, hogy hazugságnak hallják s úgy hazudni, hogy ne tudhassák, hazudik-e vagy igazat mond. Felnőtt, komoly emberrel olyanokat tetetni, mintha gyermek volna s gyermekeket a felnőttek komoly mozdulataival mozgatni. Általában mindig és minden körülmények közt azt tenni és mondani, amit rendes, ésszel élő ember nem tesz és nem mond.

Csokonai a humorisztikusra azt a szót használta, hogy: furcsa. Ha senkire, Mark Twainra ráillik ez a szó, mert az ő humora voltaképpen nem egyéb, mint furcsálkodás. Groteszk humornak szokták nevezni; sokszor annak is éreztük, de sokszor csak a groteszket láttuk benne, humor nélkül. Nekünk ez a bolondozás csak néha tetszett mulatságosnak, valami visszásságot majd mindig éreztünk benne. Az amerikaiaknak, úgy mondják, ez kellett, fölfedeztek benne valamit önmagukból, értették és szerették. Mark Twain humora az amerikai földhöz volt kötve, európai érzés csak hiányosan tudta élvezni. Nekünk nem egyszer túllőtt a célon: akkora sikerrel tetette magát együgyűnek, hogy csakugyan együgyűnek is láttuk néha. És csak egy húrja volt hangszerének, tehát nem tudta elkerülni, hogy modorrá ne váljék, ami eredetileg stílus volt. Hálátlanság volna azonban el nem ismerni, hogy sokszor mulattunk bohóskodásán. Sokszor pedig olyanformán voltunk vele, mint aki olyan nyelven olvas, amelyet csak félig-meddig ért meg. Éreztük, hogy abban, amit mond s ahogyan mondja, csakugyan van humor, csak mi nem tudjuk megfogni, idegen nekünk.

És ezerszer hálátlanok volnánk, ha elfelednők kora fiatalságunknak azokat az óráit, amikor Mark Twain gyermekkönyveit olvastuk, a Koldus és királyfit, a Tom Sawyert s a Finn Huckleberryt. Ezeknél pompásabb ifjúsági könyv kevés van. Lélek van bennük, eleven alakok élnek, igazi humor csillog, - ezek a könyvek elevenek, frissek. Még ma is él bennem a hatásuk, pedig van vagy huszonöt éve, hogy olvastam őket; néhány ezer könyv kifüstölgött azóta nyom nélkül a fejemből.

Abban a tréfacsinálóban, akinek Mark Twaint ismertük, alapjában véve egy moralista lakott, az emberi balgaságok ismerője és megértője. Öreg korában, munkássága utolsó tíz esztendejében ez a moralista nagyon is kiütközött belőle, - utolsó munkái megecetesedett állapotban adják humorának borát. A jókedv, a mi régebben éltette, kiveszett belőle. Akkor elbúcsúztunk tőle és alighanem örökre búcsúztunk. Hanem azt a három könyvét, ha csak szerit ejthetem, el fogom még egyszer olvasni.