Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 9. szám · / · CSÁTH GÉZA: EGY VIDÉKI GIMNAZISTA NAPLÓJÁBÓL (A KÖZPONTOZÁS KIJAVITÁSÁVAL)
Nagyon hideg idők vannak néhány nap óta. Reggel a fölkelés borzasztó nehezen megy. Tegnap apa kijött és rám kiáltott:
- Már hét óra is elmúlt és te még meg se vagy mosdva!
Ott álltam a kályha mellett 1/2 6 óta és néztem a lángokat, nem tudtam elhatározni magamat a mosdásra.
Odabent a következőt mondta édes anyámnak:
- Hallatlan, ez a kölyök milyen málészájú, fölkel 1/2 6-kor és ott ácsorog a tűz mellett 1/2 8-ig. Nem tudom, mi lesz ebből, lusta vagy mi a csoda, nem tudom!
Édesanyám azt mondta, hogy én felőlem egészen nyugodt, én nem fogok megbukni. Megjegyzem, hogy én efelől nem vagyok nyugodt, de össze-vissza csókoltam édesanyámat ebéd után, alig tudott tőlem szabadulni. Holnaptól kezdve komolyan hozzáfogok a tanulásnak, nem akarom, hogy édesanyámnak ne legyen igaza.