Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 7. szám · / · BABITS MIHÁLY: KEZDŐDIK ÉLIÁS TESTVÉR HITELES TÖRTÉNETE

BABITS MIHÁLY: KEZDŐDIK ÉLIÁS TESTVÉR HITELES TÖRTÉNETE
3.

De Éliás testvér lelkét a kevélység ördöge tartotta megszállva s gonosz makacsságot költött benne Szent Ferenc szavaira. Midőn pedig megérkeztek volt a nevezett zárdába, a fráterek énekre gyülekeztek össze a Porziuncola nevű kápolnában; lévén pedig éppen böjtnek ideje, ama szép éneket énekelték, amely így kezdődik:

Qui humanae legis
vitae folium,
quod natura scripsit,
audi scholium

Azonban a kevélység ördöge ilyen gondolatokat súg vala Éliás testvérnek:

- Vajon csak a szenvedés lenne az enyém és az Isten nem teremtett-e számomra örömet is? Olvastam a könyvből, amelyet a természet írt; iparkodtam megismerni a füvek erejét és a csillagok járását; s vajon evvel sem szabad-é büszkélkednem? Járatlan mezőkön szedtem az iratos növevényeket, hogy dicsérném az Urat az ő alkotásaiban; és ismerek minden teremtett állatokat, melyek Umbriában és Toscanában találhatók. Nagy ó könyvek közt vigyáztam éjjelente, hogy tudományomat Krisztus szegényeinek javára fordítanám. És áldottak a szegények és ügyefogyottak és éreztem, hogy gazdag vagyok minden szegénységemmel, s lelkem telve ajándékokkal a világ számára. S ki veendi el ezt tőlem s ki tiltja meg, hogy büszke legyek vele?

Ezenközben a fráterek tovább énekeltek és velük Éliás:

Debilis et fortis
olim saevae mortis
fient spolium.

A sötét kápolnában nagy délutáni árnyékok szálltak s Éliás testvér megdöbbent a betámaszkodó árnyékokon.

- Ki veszi el, Éliás? az Isten elveheti. Nem híhat-é ő bármely pillanatban ítélőszéke elé, avagy nem zavarhatja-é meg eszedet őrültséggel és minden kórokkal itt e helyben? Aki Ő reá kevélységgel gondol szívében, nem ütheti meg azt derült égből is az ő mennyköve azon minutában? Hordozhat-é valaki káromlást szívében sokáig? S nem hordozol-e káromlást szívedben, Éliás? Te akarsz az Istennel kiszállani és azt mondani a Mindenható színe előtt: Ezt vagy ezt senki tőlem el nem veheti? És mégis, ami egyszer az enyém volt, elveheti-é tőlem maga az Isten is, hogy az az enyém volt? Teheti-é, hogy ami lett, ne lett légyen, s amit tudtam, ne tudtam légyen, s amit tettem, sohasem tettem légyen?

Ezenközben a fráterek tovább énekeltek:

Illa Codrum, Croesum,
servum, llberum...

Éliás testvér érzé szívében, hogy káromlás az, amit gondol, de nem tudta nem gondolni és szívében így óhajt vala:

- Mily boldogok a pogányok, kik is nem tudják, hogy gondolataikért lakolniok kell. Honnan jön a gondolat, lábujjhegyen, miként a tolvaj, hogy ellopná a lélek nyugodalmát? Az ördögtől jön, aki úgy lélegzi magából a gonosz gondolatokat, valamint a Szent Lélek az isteneseket. Jön és kopogás nélkül belép a lélek ajtaján. Éliás! miért tártad ki lelked kapuit?

Ezenközben a fráterek tovább énekeltek (künn pedig süvített a szél):

...macrum et oboesum
herum, farnulum
uno sternit ictu,
finito conflictu
fert in tumulum.