Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 6. szám · / · FIGYELŐ · / · HATVANY LAJOS: VÁLASZOK.

HATVANY LAJOS: VÁLASZOK.
B.

A Hét legutóbbi számainak valamelyike kinevez engem a magyar művészet berlini Botschafterévé.

Folyton német írók és festők közt élek, csak természetes, hogy kifejlett bennem a vágy, hogy köztük a magyarság jó hírét terjesszem. Ha ez bűn, szívesen lakolok érte, még furább címmel is, mint amilyet a Hét epigramma írójának kegyelméből kaptam.

A Hét azt állítja. hogy fölösleges munkát végzek, mert "Eötvös József, Petőfi, Jókai. Mikszáth, Herczeg, Munkácsy és mások már régen jó hírt szereztek külföldön a magyar géniusznak".

Tudomásul vettem a figyelmeztetést és kezdtem körkérdéseket intézni, vajon igazán így van-e? Rájöttem nemsokára, hogy a német egyetemi tanár sohse hallott Eötvösről, a német költő csak épp Petőfi nevét hallotta s valami oly Körner-féle lelkes, fiatal embernek képzeli; Mikszáth és Herczeg nevei ismeretlenek (mégis egy úr emlékezett Mikszáth nevére Reclam-könyvjegyzékéből s egy másik bécsi úr tudott még Herczegről is, mert látta a Gyurkovics-lányokat); Jókait mint Dumas-utánzót, Munkácsyt mint lángeszű faiseurt ismerik.

Oscar Bie még csak tavaly írta a Magyar Hírlapnak: "Magyarországról nem tudok semmit".

Stahl, a Berliner Tageblatt képzőművészeti tudósítója, bevallotta nekem, hogy eddig csak nagyon homályos sejtései voltak a magyar képzőművészetről. Így volt ez 1910 január haváig. Most, márciusban, másképp áll a dolog. Az a pár ezer ember, ki az első, nem hivatalos képkiállítást látta, s az a pár millió, kik a német sajtó egybehangzó dicséretét olvasták, kalaplevéve szól a magyar művészetről. (Itt zárjelek közt megjegyzem, hogy a magyar sajtó, mely nemzeti diadalkép ünnepli, ha magyar táncosné sikert arat valamely külföldi orfeumban, agyonhallgatta vagy elferdítette az első külföldi, magyar igaz sikerről szóló kritikákat. Miért?