Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 4. szám · / · IGNOTUS: VÁLTOZATOK SZEMJÁTÉKRA

IGNOTUS: VÁLTOZATOK SZEMJÁTÉKRA [+ ]
ZINGARESCA
ALLEGRO FOCOSO

...Lyányom lehetnél... Lehetnél, de nem vagy,
Hála istennek, nem - sőt idegen vagy,
Névtelen vagy - és alázatom is
Nevetlen s illanó s nem apai,
S ahogy a zene lángnyelvbe csap át
S terjed, szalad s sikoltva csattogat
És én odadnám életem, ha most
Keskeny fejed két tenyerembe fogva
Mellemre vonhatnám és képemet
Füröszthetném hajadban s illatát
Tüdőszakadtig szíhatnám magamba:
Nem, leányt így sohasem néz apa
S apácára sem néz így sohase lyány,
Hacsak nem ülnek szája szegletében
S loppal ki nem néznek pilláinak
Rácsa mögül Lótnak leányai!
A zene felharsan s én szememet
Merőn szemedbe szegezem s a mélyét
Kutatom, bent, a csillaga mögött,
Belébocsátva tekintetemet,
Mint ahogy rézsút a mélység fölé
Nyuló lajtorja tetején vigyázva
Szigonyos szemmel néz a tonhalász
A feketén s merően mozdulatlan
Vizekbe, hogy kilesse titkukat.
Kilesem én is és hálóm felé
Csalom a szűzi rejtezés, a késztett
Távolba nézés s összeszorított
Lyányajk mögé zárt minden titkokat.
A zene táncba surran s magad ís
Megringasz ültödben és felriadva
Kigyódzol álltól térdig, futamos
Igéretben, melyről vésett írást ad
Kis kebeled kirajzolt vonala...
Ó drága írás! S drága csillogás,
Ahogy hiába fognád le tovább
Állad kapcsával zavart mosolyod
És ez kitör nedves szemedből és
Szétveti szádnak pirosát s közéből
Porcellánsorban kihasad fogad!
Ó drága, forró, koccanó fehérség,
Előttem száz emlékből ismerős,
Földrengésekből válltól vállig és
Homloktól homlokig! Ó karcsu száron
Megingó és hajlongó halovány
Asszonypalánták! Némák, de hivók,
S igézetet gyűrűdzve szétsugárzók,
Mint a gályáknak villám-kamarája,
Mely láthatatlan küldi szét az éjbe
S találomra a néma híradást,
Hogy valahol a tengeren hajó jár:
Érezze s lüktető bukdácsolását
Arrafelé vegye!... S én veszem is,
S fejek felett s kontyok s vállak felett
S elválasztó száz idegen felett:
Selyemdúló és csipkeszaggató
Szememet által és hozzád vetem,
Kimérni térdedet, hogy' illenék
Köréje két karom s kimérni, hogy
Öledbe a fejem hogy' illenék,
Kezed mellé, mely keztyűsen megűl ott,
Remegve, mint fészkében a madár...
Kimérni - mérni mind a messzeséget
Ember meg ember közt, idő s idő közt,
Hogy egy rántásra lebirhatja-e
Az akarat, mely joga önmagának,
S a szédület, mely tudja, hogy neki
Csak egy üdvösség adatott: a kész,
Az engedelmes megsemmisülés,
Annak karján s melle fölött, aki
Urának született, mert férfinak!
Látod: én állom a szemed? De te
Lesütöd a tied - s ez jól van így!
- - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - -

 

[+ ] * Az első közlemény - a téma és négy változat - a Nyugat múlt évi 7. számában jelent meg. Itt az ötödik, a kilencedik s a záró változatot adjuk.