Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 20. szám · / · Figyelő · / · Fenyő Miksa: A szűz. Házassági komédia

Fenyő Miksa: Abel Hermant: Kis királyok
(Vígjáték három felvonásban)

Nem gondolom, hogy Abel Hermant nagyon komolyan vette ezt a darabját. Egy fölényes intelligenciájú, biztos kezű művészembernek a kávéházi márványasztalra rajzolt szeszélyes, vidám, csúfolódó ötleteiből szövődött, melynek kvalitásait, ha jellemezni akarnám, valahol a "nagy zsivány" és a "humorista" között kellene megállapodnom. Szó sincs róla, az író számára, ki mindezt leírta, nem volt ujjongás, nem volt szenzáció: túlcsorduló gazdagságának feleslegét adta, valamit, ami vidám, szeretetreméltó és graciosus. Azt sem tudom, hogy élnek-e az alakjai, ezek a Párizsba verődött külföldi köztársasági elnökök, nagyhercegek, infánsnők - félig párizsiak, félig kitartottak és szélhámosok - mondom: nem tudom megítélni, hogy élnek-e, de az biztos, hogy a levegőhöz, melyet az író mesteri kézzel köréjük varázsol, hozzátartoznak, hogy ebben a levegőben ilyennek kell lennünk s hogy az író megtudta szerezni számukra minden szimpátiánkat. Három óra hosszat szívesen foglalkozunk sorsukkal, férfiak szeretetreméltó csirkefogásával és az asszonyaik irigylésre méltó hálószobáival s szívesen gyönyörködünk az író drágakő-ötleteiben, melyeket az ő alakjai igazán úri módon, feltűnés nélkül tudnak viselni.

A Nemzeti Színház - megbízható embertől hallom - a legszebb drágaköveket kitördelte. A jó ízlés, a bérlők nevében. Ez ellen nagyon komolyan fel kell szólalnunk. A színház előadhatja, vagy elutasíthatja a darabot tetszése szerint, de ha előadja, akkor ezt kellő respektussal tegye. Akkor sem igazgató, sem rendező bele nem köphet még Abel Hermantnál kisebb legény darabjába sem.

Paulay Erzsi meglepett. Mintha száz meg száz finom különös tehetség rejtőzött volna benne, melyek Abel Hermant művészetére vártak, hogy csipkerózsa álmukból teljesülésbe menjenek. Abban a jelenetben, amelyben betegséget színlel, hogy szerelmesét szobájában fodadhassa, a vacsora jelenetben és az utolsó felvonásban az ibériai infánsnővel való jelenetében pompás volt. Minden, amit mondott, magától értetődő volt s szinte nehéz elképzelni, hogy ezt más is mondhatná, mint Paulay Erzsi. A lányos szeretetreméltóságnak, az asszonyos komiszságnak, a félig nyitott ajkú vágyódásnak szerencsés és - hiszem - öntudatos keveréke e darabban. Csillag Teréz modoros volt, úgy játszott, mintha önmagát parodizálná. Hajdú jó volt.