Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 20. szám · / · Bálint Aladár: A II. szám
Mindketten megérkeztek. Kellő időben és kellő helyre. Szerencsének nevezik ezt a magasabb eredetű okokban hívők, holott nagyjában nem egyéb, mint elegendő számú falat és emésztésre alkalmas gyomor arányának összhangja. Az ember nem csak csupasz testét fedi növények, állatok átformált anyagával, hanem a csupaszokra is köntöst keres. Krause minden mozdulata, lépése, gondolata egy pontban, a munkában futott össze. Az iskolában, a tanításon kívül nem ismert célt, feladatot.
Az ilyen professzor arra születik, hogy a direktora lányát elvegye és maga is direktorrá váljék. A forradalom után kívánatos volt a politika vetéseibe bele nem gázoló ember. A selyemszalagon lógó fémkereszt alakjában jelentkező császári kegy, különböző címek, csak a csupasz okra húzott köntös volt, valamiképp a "Bach-huszár" cím is csak az volt.
Paraj Menyhért megunta a lópatkolást. Egy lakatosmesterhez szegődött rövid inaskodásra. Két esztendőt szánt az új mesterségre. Ráért. A magas számvetéshez nem értett, de az egyszeregyhez igen. Az árvíz után sok új ház épült Pesten. Sok házra sok lakatosmunka kellett. Ez volt az ő egyszeregye. Mestere, akinek ükapja is lakatos volt, kiváló módon megbírta becsülni a lakatos erényeket és így nem csoda, hogy hozzá adta a lányát. A Duna alkalmasint azért öntötte el a fél várost, hogy Paraj Menyhért majdan tizenkét legénnyel veresse az ablakrácsokat, kilincseket, kapuzávárokat.
És ha ő megérezte, hogy hasznos dolgot csinál az, aki kilincseket csinál, viszont Krause igazgató is megsejtette, mikor fia legénnyé serdült, hogy elsorvad a hon kellő számú hivatalnok nélkül. Nyilván azért ütötték nyélbe a kiegyezést, hogy Krause Lehel, a Bach-huszár fia, immár Paraj Menyhért szerszámgyáros, sok ház és üres telek tulajdonosa egyetlen lányának férje, az alkotmányos minisztérium egyik fogalmazója, egyben hű hazafi lehessen.