Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 20. szám

Meyer Conrad Ferdinand: Dalok lelke

Az éjen, mikor föld és mikor fák
Egy éjen hullt virág-hóba lábbadnak,
Fölriasztottak édes boszorkák.
Rezegő, meleg, hófehér árnyaknak
Körtánca járta ott künn a kerten,
Hogy halk tapodttal előlépni mertem.
És nagy merészen megkérdeztem én:
Ki vagytok, légfiak, házam küszöbén?

"Tótükrözte bárányfelhő vagyok."
"Én meg a hóban egy sor lábnyomok."
"Én egy elsóhajtott szerelmes sóhaj."
"Én meg égbeküldött, kétségbeesett jaj."
"Kisgyerek, meghaltam ártatlan koromba."
"Vagyok sok szint játszó, buja virágpompa. -"
"S amelyik megillette uri kegyedet,
Az tiéd, az boldog, abból dal született."

Kéri Pál