Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 18. szám · / · FIGYELŐ

HEGEDÜS GYULA: PÁSZTOR ÁRPÁD: TENGEREN, TENGEREN TÚL

Pásztor Árpádnak új munkája jelent meg: könyvet írt a tengeren, tengeren túlról. Amerikáról s most, hogy könyvéről beszámolok, mindjárt az első mondatban el kell mondanom, hogy nem útirajzot írt, a szónak szinte gyűlöletes értelmében, hanem hangulattal teli meglátások, embereket láttató és érzékitő epizódokat: mindenképpen írói munkát. Nem egységes ez a könyv, egymástól messzire eső témák kerülnek benne egymás mellé, de egészen valami sajátságos, egységesítő hangulat vonul végig, amely azt a benyomást kelti bennem, hogy tudva és szükségszerűen használta ki a témák különbözőségét, éppen az egésszel való megismertetés érdekében. Kis rajzok ezek, némelyik mintha novellának látszanék: kedves, finom novellának, ha egy kifejezés, egy mondat, az élmények tökéletesen át nem mélyített sokasága nem mutatná, hogy csupán feljegyzések ezek, akár drámai formában is vannak megcsinálva.

Pásztor Árpád újságíró, a jók közül és sokszor volt az újságíró gyorsan és sokat látó szemére szüksége, hogy magába fogadja és minden más előtt megérezze azokat a témákat, amelyek a közönséget - s Amerikáról lévén szó - különösen bennünket, a magyar közönséget elsősorban érdekelnek s ezért a könyvében mindenesetre azok is a legérdekesebbek, amelyek az újságíró meglátásai.

Riportok ezek, de erre a megjelölésre nem szabad, hogy eszünkbe jussanak a fáradt vagy tehetségtelen magyar riportereknek kényszeredett vagy korlátolt írásai; - riportok, a szónak nemes és művészi értelmében, könnyedén és ízlésesen megírva Luigi Barzinire gondolok, erre a pompás újságíróra, ragyogóan világos cikkeire s egyszerű stílusából kisugárzó öntudatosságára, - az ember úgy érzi mindig, mintha maga előtt látná az okos szemét. Az öntudatos egyszerűséget szeretem legjobban a Pásztor Árpád írásaiban is, az igazság kedvéért elhagyott vagy meglágyított színeket, az erőteljes, plasztikus láttatást s a mindig nemes artisztikummal való hatást. És ami még intenzívebbekké és közvetlenebbeké teszi ezeket a cikkeket: Pásztor Árpád poéta, aki nagyobb megértéssel vagy nagyobb intuícióval lát mindent, mint a hideg józansággal gondolkozó és sok, látszólag jelentéktelen dolognak a kiemelése különös melegséget varázsol a soraiba. Valóban, szükségünk vagy egy perspektívára, amely a belegondolás mellé a beleérzést is fölébreszti bennünk és Pásztor Árpád, éppen azért mert, jó poéta, önkéntelenül, szükségszerűen mindig eltalálja a legpompásabb utat, amely ide vezet.

Akaratlanul is arra kell gondolnom most, hogy valami határozott, erős definícióját adjam a munkájának, valami szilárd megállapítást, amely azt is megmutatja, hogy végződik az újságíró ügyessége és hol kezdődik az író talentuma. De szükségtelen és továbbgondolva a dolgot, lehetetlenség is - legföljebb szavaknak bántó oda nem valóságát érezhetjük, mondatoknak a finomságok közül való kinyersesedését láthatjuk, de igazságtalanok vagyunk abban a percben, amikor a határvonalat akarjuk meghúzni. Különösen pedig Pásztor Árpádnak ezzel a könyvével szemben, amellyel nem volt más célja, mint feljegyezni néhány motívumot, néhány hangulatot vagy megláttatni velünk néhány eseményt. Ezek a cikkek, amelyek egymás mellett vannak a könyvében, újságban jelentek meg először, az újság közönségéhez kellett, hogy alkalmazkodjanak s ezért méltánytalanok lennénk, ha ezeket a körülményeket nem vennénk figyelembe. És éppen ezeknek a figyelembe vételével látjuk meg a munka valódi értékét, a napi újságnak íródott cikkekben az azokban bátran nélkülözhető finomságot és művésziességre való törekvést, - az írói tehetségnek el nem tagadhatóságát érezzük ki belőlük s ezek mindenesetre olyan dolog, amelyért mégis meg kell különböztetnünk a Pásztor Árpád cikkeit, ha azok nem is ezzel az ambícióval írattak.