Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 13. szám · / · FIGYELŐ · / · MOLY TAMÁS: SZECESSZIO 1909

MOLY TAMÁS: SZECESSZIO 1909
Berlin, május
II.

Az elhunyt svéd Josephson Ernő néhány arcképvásznát mutatja be a szecesszió; Németországban eleddig ismeretlen, hazájában az élő nemzedék legjobb festőinek tanítója és úttörője volt. Nagyon talentumos, nekünk már nyugodt, előadásában rokonszenves festő; ma még nagyon is megnézhető, de már érdekes. Harminc-negyven évvel ezelőtt bezzeg -

Azután egy van Gogh. Könyvek - ez a kép címe. Nem a nagy, megragadó, elérzékenyítő van Gogh képek közül való, de kell szeretnem ezt a képet is mert tudom, hogy milyen szűzi lelkesedés, mindent leigázó szeretet és megható őszinteség hozta létre. Vincent van Gogh! Egy művész, akinek élete mint festőé csodásan egyoldalú, az akarásnak, küzdésnek és eredménynek megrendítő és örökkön szép példája. Hogy utánzók, átkos imitátorok jöttek és jönnek - ki tehet róla!

És egy nagy Cézanne vászon - "fürdőző leányok" - egy fölvázolt, abbamaradt kép, melyről - őszintén - semmisem olvasható le, vagy talán minden. Ma is a legnagyobbak között ott áll a puritán Cézanne. Őt is utánozzák. Az ő utánzói azonban nem hatnak olyan borzalmasan, mint van Gogh Vagy Ganguin "követői". De azért mégis...

Illenék talán még néhány külföldi, nem német festőről szólni, de úgy érzem, hogy ez teljesen fölösleges. Vad, céltalan, támolygó képek, bódultan ugrabugráló színek - hiába, nem tudok összefüggést találni köztük meg köztem.

A szoborművek közül engem Ernst Barlach fából faragott Iszákos paraszt-ja érdekelt: széles, erős, jókedvű és lendületesen megcsinált génre. Különben: jól mintázott aktok, jól megrajzolt bronzok, jól mintázott fejek, két-három kedves kút - odébb lehet menni.

Tehetségesen, tudatosan, azután meg szándékosan furcsán megcsinált, dadogó, talán tehetetlen, néha bosszantó, máskor kacagtató vásznak, sok festék, kevés szín - íme a tárlat.

Azonban -