Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 8. szám · / · FIGYELŐ

BABITS MIHÁLY: KÉK HEGYEK
KUN JÓZSEF VERSEI. (Singer és Wolfner.)

Ebben a kötetben van hét gyönyörű vers: a kék hegyekről, melyek messziről úgy vonzanak és közel megcsalnak; Velencéről, hogy a költészet minden kútfejét csobogni hallhatjuk: a mozdonyról, mely ismeretlen tájak felé viszi az embert; a messze utakról, ahol a költő mindenütt csak magát találja; a régi festményről, mely titokteljes régi szépséget ábrázol: a zúzmarás fákról, melyek fehér bált tartanak az útszéleken; s végre a legelső az isteni művészet gyönyöréről. A nyelv e hét versben gyönyörűen konciz színes és szuggesztív. Szuggesztív - s bár a költő szeret a parnasszisták eszközeivel hatni, fő ereje mindig az érzésébresztés - s a sorok mögül mindig ő maga, egy érző, művelt, rokonszenves, nyugodt egyéniség néz ránk méla szemekkel. Kár, hogy a kötetbe felvett néhány gyengébb verset.