Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 5. szám · / · BABITS MIHÁLY: SZAGOKRÓL, ILLATOKRÓL

BABITS MIHÁLY: SZAGOKRÓL, ILLATOKRÓL
4.

Honnan a szagoknak e feltűnő hatása művészi érzékű emberekre, honnan az illatérzetek szellemisége és mély hangulata? Hogy gyakorolhatnak ez összefüggéstelen, aránylag gyenge és kevéssé figyelemvonó érzetek oly lebilincselő, majdnem bűbájos hatást?

Ha az imént teljében idézett Baudelaire-vershez fordulunk felvilágosításért: a vers lélektani tanulmányára van szükségünk, amely csak életrajzi adatok segélyével lehetséges. Nos: Baudelaire serdülő korában utat tett Ceylonba, Mauritiusba, tropikus földekre: s ez út benyomásai mindörökre ragyogó betűkkel vésődtek emlékébe. Ez emlékeknek számos méla pompájú verset köszönünk. Az illat, Jeanne Duval illata, jobban mint bármi más, ez egész vakító képzetsort vonja a költőlélek dús színpadának lámpái elé: hisz maga a mulatt parisienne neki. Mutter der Erinnerungen, Hüterin des Schatzes,- mint arthur Holitscher mondja róla.

Mért jobban, mint bármi más? Régi tapasztalat és közismert tény, hogy a szagoknak rendkívüli asszociatív erejük van. Egy drága testen így a szerető emléknek gyűjti ritka bokrétáját. [*] "Egy doboz szaga emlékünkbe idéz egy kertet, amelyet gyermekkorunkban láttunk." Ilyesmit mindenki önmagán figyelhet. A költők tele vannak az illatok csodás emlékeztető erejével; ez már közhely is. Rousseau a szaglást ily értelemben nevezi a képzelet érzékének. Ez asszociatív hatás tényét Pilo Mario az esztétikában is értékesíti.

De a szagok esztétikai hatásának van egy másik tényezője, tán sokkal fontosabb is; sőt újabban Hexwood Alice és Vortriede Helén emezt is arra vezetik vissza.

 

[*] Ainsi l'amant sur un corps adoré
du souvenir cueuile la fleur exquise.