Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 1 szám · / · AMBRUS ZOLTÁN: IMOGÉN

AMBRUS ZOLTÁN: IMOGÉN
II.

János fejvételének szent ünnepe előtt két nappal, a Szent Remigről elnevezett vártorony udvarán, tizenhat lehorgasztott orrú férfi sétálgatott szótlan: Raimondi gróf meg a többi összeesküvő. Egyiküknek se volt mondanivalója a másikhoz; mindannyian belemerültek egyazon mély tóba.

Egyszerre a várparancsnok lépett eléjük, régebben: jóbarátjuk, most: őreik feje.

- Jó hír, urak! - szólt. - Őfelsége, Rodomont király, legkegyelmesebben megengedte, hogy kivégzésetek előtt mindegyikőtök, aki feleséges ember, elbúcsúzhassék a hitvesétől... és elrendelte, hogy azt a nőt, aki e célból nálam jelentkezik, bocsássam be férjéhez.

- A gazember! - pattogott Raimondi gróf. - Nem elég neki, hogy nyársra huzat bennünket; azt akarja, hogy előbb alaposan kikínlódjuk magunkat! Azt akarja, hogy fájjon az élettől megválnunk., hogy pacallá érzékenyedjünk, hogy az asszonysírás még keservesebbé tegye a nagy ugrást! A gazember!

- Készüljetek a búcsúzkodásra - folytatta a várparancsnok - s gondoljátok meg előre, hogy mit akartok még elmondani annak, akit özvegyen hagytok...

- Nekem ide ne jöjjön az az asszony! - kiáltott fel Raimondi gróf. - Nem akarom látni; nem akarok búcsúzni! Engem asszonyi könnyel nem fog meglágyítani urad! Káromkodva akarok a vérpadra meni!

Raimondi gróf mindvégig pattogott, dúlt-fúlt és sistergett, mint a rakéta.

- Nagyon félsz a búcsútól - gúnyolódott a várparancsnok. - Attól tartasz, hogyha még egyszer ölelheted a feleségedet, sírva fogod itt hagyni a földet. Értelek, cimbora. Mit is politizál az olyan ember, akinek kedves és szép felesége van?!... ahelyett, hogy folyton otthon ülne és soha el nem mozdulna a gyönyörű asszony rokolyája mellől!

- Éppen azért, pajtás! - felelt Raimondi gróf. - A politika nem egyéb, csak a még több pénz, a nagyon sok pénz kérdése. És az olyan szép asszonynak, mint az enyém, nem elég a kenyér, az ilyen asszonynak gyémánt kell! Nem sikerült az összeesküvésünk, jól van! Meghalok és pont. De nem akarom látni az asszonyt! Engem az a vén gazember az utolsó napomon nem fog meggyötörni!

- Mindjárt egészen másképp fogsz beszélni - bizonykodott a foglyok legfőbb őre - ha megtudod, hogy Imogén grófné már háromszor térdepelt le előttem, könyörögve, hogy bocsássam be hozzád! Eddig nem teljesíthettem a kívánságát, mert a kötelességnek vaknak és süketnek kell lennie. De mihelyt megjött a parancsolat, hogy a király legkegyelmesebben megengedte a búcsúzkodást, rögtön követet küldtem a grófnéhoz. Holnap, alkonyatkor, itt lesz. Remélem, nem ment el végképpen az eszed, és teljesíteni fogod az asszonyod óhajtását. Ennyit megérdemel tőled!

- Hát legyen! - szólalt meg Raimondi, egy kis gondolkodás után. - Ha ő akarja, az más. De ne hidd, hogy látni fogod a megindulásomat! És ha minden arkangyal letérdepel előttem, akkor is káromkodva megyek a vérpadra!

- Nem fogok látni semmit - felelt a várparancsnok. - Magatokra lesztek a celládban és addig búcsúzkodhattok, ameddig akarod. Mindig jó barátod voltam; most is mindent megteszek érted, amit a kötelesség nem tilt; és jó barátod maradok holnapután reggel hét óráig.