Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 21. szám · / · Figyelő

Hatvany Lajos: Visszaéneklés

Egy nagy műveltségű úriember, ki nemcsak Riedl Frigyes személye iránti odaadó ragaszkodásával, hanem fölényes bölcsességével és humorával is kiérdemelte, hogy a tanár úr vele közölje először legintimebb gondolatait, figyelmeztet bennünket a Cultur der Gegenwart irodalomtörténetében a következő mondatra:

"Mikszáth és Herczeg művei, valamint Dóczi Németországban sokat játszott drámái kiesnek tervem keretéből, mely a sokféle tevékenységben működő kartársírókra nem terjed ki."

Világos tehát, hogy Riedl nem fitymálásból hallgatja agyon a modern írókat, mint én ezt a Nyugat legutóbbi számában írt cikkemben reáfogtam, hanem e hallgatásával egyszerűen a maga elé tűzött programnak felel meg. Sőt mi több! Az illető beavatott azt is tudja, hogy a tanár úr kartársainak s a még fejlődő fiataloknak működését figyelemmel kíséri s nagyra becsüli mindazokat, kik tehetségük nyilvánvaló próbáját adták. Mégis a Cultur der Gegenwartba írt rövid áttekintés egész szerkezete szándékkal múltba hajló, mert Riedlnek az a célja, hogy a német olvasónak tudomására hozza a középkori magyar irodalom egzisztenciáját. Hisz a külföld bármiképp vélekedjék is modern irodalmunkról, legalább annak létezését nem vonja kétségbe. A középkor irodalmát bőven tárgyaló történet ellenben, amint tudós nyelven mondani szokás, nóvumot visz a világ elé. Az új értékelések és csoportosításoktól való tartózkodás pedig ugyancsak szándék, mert Riedl szerint csupán ellentmondási vágy és paradox-hajlandóság döngetheti, ha nem is döntheti meg, Gyulai örökérvényű megállapításait.

Kár, hogy nem akadt senki, aki Riedl tanár úr hívének halk és visszafojtott iróniájú beszédét le-"gyorsírta" volna. Az élő szó teljesebb képét adná ez érdekes embernek, mint kecsessé finomult, törékenyre csiszolt, néha modorossá hidegülő összes írásai, melyekben inkább elrejti, mintsem kifejti egyéniségét. Szívesen közölném itt minden szavát, bárha evvel nagyon is megnehezíteném a rám háramló cáfolat, illetve védekezés feladatát.

Igaz, hogy figyelmemet kikerülte Riedl programszerű kijelentése a jelen irodalmáról, de viszont most, hogy figyelmemet fölhívják reá, csodálkozva kérdem, hogyan lehet a Cultur der Gegenwartban épp a jelen kultúrájáról hallgatni? A vállalat szerkesztőjét nem érheti szemrehányás. Ő nem lépett fel ily követeléssel. Hisz az új-görög, lengyel, orosz, finn stb. irodalmak kiterjeszkednek a legújabb időkre - mért hallgat felőlük épp a magyar? Lám a lengyel irodalom írója ugyanabban a kötetben Sienkiewiczről így ítél: "Művészetével mind kizárólagosabban a múlt szolgálatába állt, nem csoda, hogy a saját nemzetében, melynek figyelmét minden időkre lekötni hivatva volt, különösen a fiatalok közt, növekvő ellenállásra talált: befolyása ellen küzdenek, szempontjait, sőt művészetét visszautasítják."

Így járnak Lengyelországban a koruktól elmaradt írók!